Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.2 A hordalék és a mederanyag jellemzői
Általánosan elfogadott felosztás szerint a hordalékszem nagyságát az alábbi három lineáris méret valamelyikével szokás jellemezni: a) Az ülepedési átmérő annak — a részecskével azonos fajsúlyú — gömbnek az átmérőjével egyenlő, amelynek az ülepedési sebessége ugyanabban a folyadékban azonos a kérdéses részecske ülepedési sebességével. b) A szitálási átmérő megegyezik azzal a szitanyílással, amelyen a kérdéses részecske éppen áthullik. c) A névleges átmérő annak a gömbnek az átmérőjével egyenlő, amelynek térfogata azonos a kérdéses részecske térfogatával. Legkönnyebb az ülepedési és a szitálási átmérő meghatározása. Éppen ezért a gyakorlatban csaknem kizárólag ezek használatosak. Az ülepedési átmérő elsősorban a 0,1 mm-nél kisebb szemnagyságok jellemzésére használatos, mivel az ilyen kis szemnagyságokhoz szükséges sziták előállítása rendkívül nehéz, s ezért a szemnagyságot valamelyik ún. nedves eljárással az ülepedési sebesség segítségével határozzák meg. A természetes hordalékanyag ülepedési átmérője sajnos nem egyértelmű méret, mivel az a szemcse ülepítésénél használt folyadék sajátságaitól is függ. Szabályos gömbalaknál az ülepedési átmérő független a folyadék milyenségétől. A természetes hordalék azonban sohasem szabályos gömbalak, és ezért az ülepedést megmeghatározó folyadéksajátságok változásával az alak hatása is változó. Az ezekből származó eltérések kiküszöbölése céljából újabban a standard ülepedési átmérőt szokták bevezetni, amelynél a folyadék tiszta, 24 °C-ú desztillált víz. Az ülepedési átmérő meghatározásánál döntő jelentősége van az ülepedési sebességnek. Ezért ezzel a továbbiakban részletesen fogunk foglalkozni. A szitálási átmérő a 0,1 mm-nél nagyobb szemnagyságoknál csaknem kizárólagos használatnak örvend. A szitáláshoz geometriai sorban készített szitákat használnak. A szemnagyságoknak szitálással való meghatározása rendkívül egyszerű feladatnak látszik. Szabatos kísérleteknél azonban a szitaszövet nyílásainak esetleges eltérései, a szitálandó hordalékréteg vastagságát és a szitálási időtartamot is figyelembe kell venni. A névleges átmérőt ritkán használják a vízfolyások hordalékszállításának vizsgálatához, és inkább elméleti, mint gyakorlati szempontból van jelentősége. A fent említett három hordalékátmérő mellett újabban az ún. triaxiális méretekkel (a, b, c,) is jellemzik a hordalék nagyságát, a általában a részecske leghosszabb, b a közbenső és c pedig a legkisebb az egymásra kölcsönösen merőleges tengelyek közül. A triaxiális méretekkel véleményünk szerint nem célszerű a szemnagyságot jellemezni. A részecskének ez a három mérete inkább a hordalékszem alakjára jellemző. A hordalékszem alakja nem csupán ülepedési sebességének, illetőleg ülepedési átmérőjének meghatározásánál fontos, hanem lényeges magánál a hordalékszem mozgásánál is. A hordalékszemek alakját többféle módon jellemzik. Heywood a hordalékszem alakját k térfogatállandónak nevezett tényezővel jellemzi. A térfogatállandó a hordalékszem térfogatának és a legstabilabb hely3 Bogárdi: Vízfolyások 33
