Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
4° A hordalékfeltöltődések mérésének módszerei és eszközei. A víztározók feliszapolódásának észlelésénél és mérésénél a legfontosabb feladat a víztározóban összegyűlt, lerakódott hordalék térfogatának megállapítása. Természetesen lényeges az eredeti tározótérfogat ismerete is. A víztározóban lerakodott hordalék térfogatának megállapítására általában kétféle módszer ajánlható. Az elsőnél a felvétel időpontjában meghatározott tározótérfogat és az eredeti tározótérfogat különbségéből számítják a lerakódott hordalék térfogatát. Ennek a módszernek az alkalmazásához szükséges az eredeti tározótérfogat ismerete. Az eredeti tározótérfogat meghatározásánál elkövetett hiba — különösen, ha a hordaléklerakódás az eredeti tározótérfogathoz viszonyítva kicsi — nagymértékben meghamisítja az eredményt. Régebben létesült víztározóknál ez a módszer általában nem alkalmazható, mert ezekről a víztározókról a legritkább esetben állnak rendelkezésre pontos rétegvonalas felvételek. A második módszernél közvetlenül mérik a lerakódott hordalék térfogatát. Ennek a módszernek az alkalmazása esetén több a mérési munka és különleges mérőeszközök is szükségesek. Előnye viszont, hogy teljes tájékoztatást nyújt a víztározók feltöltődéséről, tekintet nélkül arra, hogy rendelkezésre állnak-e az eredeti tározótérfogatra vonatkozó pontos felvételek. A lerakodott hordalékrétegek vastagságát különleges szondázó rúddal mérik. A szondarudat kötélre kötve nagy erővel dobják a csónakból a vízbe, ami által áthatol a leülepedett puha hordalékrétegen és az eredeti mederanyagban áll meg. Óvatosan visszahúzva, a szonda gyűrűiben maradt anyag milyensége dönti el, hogy milyen vastagságú a hordalékréteg. Kisebb vízmélységeknél (max. 10 m) a lerakodott hordalékréteg vastagságát közönséges szondarúddal is meg lehet állapítani. Függetlenül attól, hogy a lerakodott hordalék térfogatát milyen módszerrel határozzák meg, a mérés idején meglevő valóságos tározótérfogatot mindenképpen meg kell határozni. Ez közönséges vízmélység-méréssel történik. Kisebb mélységeknél szondarúddal, nagyobb mélységeknél kötélre erősített szondázó súllyal mérik a vízmélységet. Újabban visszhangos mélységmérést alkalmaznak. A külső mérési munkáknál a mélységek és a hordalékrétegek vastagságának megállapításánál célszerű bizonyos meghatározott sémát követni. A méréseket leggyakrabban előre kijelölt szelvényekben végezik. Az ilyen szelvényekben való mérésnél a vízmélységet és a hordalékréteg vastagságát az egyes szelvényekben mindig egyenlő távolságra levő függélyekben mérik. A mérési függélyek távolsága kisebb víztározóknál 5 — 20, nagyobbaknál 20 — 50 m lehet. A mérési kereszt- szelvények felrakása után tetszés szerinti eljárással számíthatók a területek és ezekből a térfogatok. Néha a víztározó fenekének teljes domborzatát is mérik. Ily módon meg tudják szerkeszteni a víztározó fenekének rétegvonalas térképét. A mérési pontokat felrajzolva, a rétegtervet interpoláció útján határozzák meg. A mérési pontok sűrűségét a hordaléklerakódások milyensége szerint állapítják meg. Ha igen változatos a lerakodott hordalék felszíne, akkor sőrű mérési hálózat szükséges. 135
