Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
mintavevők megbízhatóságát leginkább a vízmintavétel és a vízfolyás sebességének aránya befolyásolja. Az olyan műszerek működnek a legmegbízhatóbban, amelyeknél a vízmintavétel mindig a vízfolyás sebességével azonos sebességgel történik, vagyis ha a két sebesség aránya az egységgel egyenlő. Különösen nagy az eltérés, illetőleg az elkövetett hiba, ha a vízmintavétel sebessége lényegesen kisebb a vízfolyás sebességénél. Ilyen esetekben a vízmintavevő a valóságosnál több hordalékot gyűjt össze. Ha a vízmintavétel sebessége nagyobb, mint a vízfolyás sebessége, az eltérés már lényegesen kisebb és a kivett vízminta töménysége viszonylag nem sokkal kisebb a valóságosnál. A vízmintavevőkkel elérhető pontosság nagymértékben függ még a hordalék szemnagyságától is. A kísérleti eredmények szerint mintegy 0,06 mm-es átmérőig nem lényeges a szemnagyságok hatása. Ennél nagyobb szemnagyságok esetén azonban a különböző vízmintavevőknél már lényeges eltérések mutatkoznak. Végül a vizsgálatok szerint lényeges, hogy a beömlési nyílás a vízáramlásra merőleges legyen, vagyis a vízszálak közvetlenül, irányeltérés nélkül jussanak a vízmintavevőbe. A mintavevők megbízhatóságát a beömlési nyílás alakja és nagysága is befolyásolja. A vízmintavevők hatásfokának megállapítására végzett vizsgálatok eredményeképpen igen szabatos vízmintavevőket szerkesztettek. Ezek közül megemlítjük az US D-43 és US P-46-os amerikai vízmintavevőket. Ezeknél a műszereknél minden mélységnél a hidrosztatikus nyomás és a légnyomás önműködően kiegyenlítődik, ami által a minta kezdeti gyors beáramlását megakadályozzák. A műszer maga áramvonalas bronztest, amely a vízminta gyűjtésére szolgáló cserélhető üvegedényt és az üveg térfogatának ötszörösét kitevő légtartályt foglal magában. A légtartály és a vízmintát gyűjtő üveg összeköttetésben vannak. Leeresztéskor a beömlési nyílás és a légtartály elvezető nyílása zárva vannak, amíg a nyomáskiegyenlítő nyílás nyitva van. A légtartályba ugyanis benyomulhat a víz, ami által mindig a mélységnek megfelelő nyomás érvényesül benne. Az US Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) Oxfordi Hordalék Laboratóriuma újabban az US DH-48 és az US D-49 típusú vízmintavevőket használja. Igen szabatos műszer a Neyrpic-féle „turbidisonde”, amelyet a Grenoble-i laboratóriumban szerkesztettek. Ez a vízmintavevő sűrített levegővel működik. A leeresztés során a kívánt vízmélységet elérve, a sűrített levegővel való táplálást megszüntetik és így a palackban keletkező túlnyomás pillanatok alatt kiegyenlítődik, és megindul a víz beáramlása a palackba, amely áramlásnak a sebességét külön e célra szolgáló venturi tölcsér szívóhatása önműködően, a vízfolyás sebességével azonos nagyságúra szabályozza. A mintavétel kezdetét a sűrített levegő elzárásától számítják. A mintavételi idő eltelte után újra kinyitják a légvezeték csapját és így a sűrített levegő megakadályozza a víz további beáramlását, a mintavétel befejeződött. Magyarországon általában a legegyszerűbb dugás vízmintavevő üveg használatos. Ez a vízmintavevő durvább lebegtetett hordaléknál nem lenne alkalmazható, mert a vízbeömlés sebessége nem azonos a vízfolyás sebességével és a vízáramlás sem éri merőlegesen a beömlési nyílást. Mivel a magyar vízfolyások lebegtetett 132
