Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
A radioaktív jelzőanyag előállításának egy másik elterjedt módja, amelynél az izotópot a természetes hordalékszem felületére hordják fel. Az izotóp a hordalékszem felületére kötőanyaggal vékony hártya formájában kerülhet. Ez a módszer különösen a Szovjetunió ban gyakori. A hordalékanyag felaktiválása oly módon történhet, hogy például 51Cr-es izotópot sósav oldatban vízüveg segítségével rögzítenek a homokszemekre. Lehetséges a homokot 51Cr klóros oldatában történő forralással is megjelölni. Az ilyen felületi kezeléses módszernél az említett 51Cr mellett az 59Fe, az 192Ir, a 140La, az 198Au és az 110Ag izotópok jöhetnek számításba. Durvább hordalékanyag esetében gyakran az izotópot a hordalékszem belsejében helyezik el. Leggyakrabban kis üreget fúrnak a kavicsba, belehelyezik a megfelelő mennyiségű izotópot, majd az üreget duzzadó cementtel betapasztják. Ez az eljárás fáradságos és hosszadalmas, de igen jó eredményekre vezet. A hordalékszem ily módon való megjelölésére 140Ba, 132Ta, 124Sb, 6DZn, 93Zr és 181Hf izotópok használatosak. Az izotópos hordalékvizsgálatok egyik elterjedt módja, amikor nem természetes, hanem ahhoz alak, fajsúly, szemnagyság és mechanikai összetétel tekintetében lehetőleg hasonló mesterséges nyomjelző anyagot alkalmaznak. Leggyakoribb a radioaktív üvegőrlemény. Ennél az eljárásnál vagy olvasztás előtt keverik az adalékanyagba az izotópot, vagy aktiválható elemet tartalmazó üveget készítenek. Ezeknél az eljárásoknál jól használhatók az 46Sc, 24Na és 6SZm izotópok. A radioaktív nyomjelző kiválasztásánál fontos a környezetre káros sugárzás kiküszöbölése. Ebből a szempontból az izotóp kezdeti sugárzása is rendkívül fontos. Hasonlóképpen szükséges, hogy a radioaktív nyomjelző sugárzása a mérések befejezése után lehetőleg 1—2 héttel már megszűnjék, vagyis a nyomjelző elveszítse aktivitását, mert ellenkező esetben ugyanazon a helyen újabb vizsgálat nem végezhető. Ebből a szempontból az az időtartam (f1/2) lényeges, amely alatt adott radioaktív anyag mennyisége felére csökken. Ez az ún. felezési idő, amely a hordalékvizsgálat természetétől függően célszerűen néhány óránál hosszabb, de lehetőleg egy-két hónapnál rövidebb kell, hogy legyen. Ha a kezdeti t — 0 időben a radioaktív anyag mennyisége N0, akkor a t = t időben mérhető radioaktív anyag mennyisége 0,693; N, ,= N0 e 'u' (1.1.5 —1) amiből látható, hogy a felezési idő nagyságától függ, hogy bizonyos idő eltelte után még milyen aktivitás érvényesül. Például a felezési idő ötszörösét meghaladó időkben a radioaktív anyagnak már csak mintegy 3 %-a, tízszeres felezési idő után pedig kb. 0,1 % radioaktív marad csak elbomlatlanul. A radioaktív izotópok alkalmazására vonatkozó további részleteket a XX. Nemzetközi Hajózási Kongresszus (Baltimore, 1961 II. Szekció, V. témakör) anyagában és az irodalomban felsorolt tanulmányokban talál az olvasó. A radioaktív sugárzás észlelésére vagy a közismert GM csövek, vagy a szcintil- lációs szonda szolgál. 128
