Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)

Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei

mégsem került sor. Az említett két eljárással ugyanis megváltoztatnák a fenék közelében az áramlási viszonyokat, ami meghamisítaná és megzavarná a hordalék természetes mozgását. Végrehajtásuk nagy technikai felkészültséget igényelne és költséges lenne. A megfigyelési adatok nem lennének tökéletesek, mert egy-egy hordalékszem idó'szakos mozgását és nyugvását nem igen lehetne nyomon követni. így merült fel a gondolat, hogy a természetes hordalékkal együttmozgó, de attól jól megkülönböztethető sajátságú nyomjelző anyagot alkalmazzanak. A nyomjelző anyagok többfélék lehetnek. Fontos azonban, hogy a természetes hordalékkal lehetőleg azonos fajsúlyú, alakú, mechanikai összetételű, stb. anyagok legyenek.

A nyomjelző anyag feladata, hogy a természetes hordalékkal együtt mozogva felvilágosítást nyújtson a hordalék mozgási sebességéről, irányáról, a hordalékszemek időszakos nyugvásáról, és mozgásáról, vagyis általánosságban biztosítsa a jelenség lefolyásának megismerését. A nyomjelző anyagok a hordalékmozgás minőségi megismerésén túl bizonyos esetekben a mozgást mennyiségileg is jellemezhetik, vagyis adatokat nyerhetünk a mozgás-nyugvás határállapotáról, sőt a hordalékhozamok nagyságáról is.

Cj) A nehéz ásványokból álló nyomjelzők. A nyomjelzők alkalmazásának kezdeti időszakában a természetes hordalék fajsúlyánál nagyobb fajsúlyú anyagot, ún. nehéz ásványokat tartalmazó kőzet vagy kőzetőrleményt használtak. A nehéz ásványokból álló nyomjelző anyagot meghatározott mennyiségben a vízfolyás medrébe helyezve, bizonyos időben és helyen kivett hordalékmintából nagyobb fajsúlyánál fogva gyorsan leülepíthető volt. A nehéz ásványok alkalmazása nyilván nem vezethet elfogadható eredményre, mert a nagyobb fajsúlyú anyag mozgása eltérő a természetes hordalékanyag mozgásától.

c2) Lumineszcens jelző anyagok. Lumineszcenciának a gerjesztett atomok alapállapotba való visszatérése közben keletkező sugárzást nevezzük. Ha a hordalékszem felületét valamilyen lumineszcens festékkel bevonják, majd ultraibolya sugárzásnak teszik ki, a szemcse az alkalmazott színekkel élénken világít és így nagytömegű festetlen szemcse között is azonnal felismerhető. A szemcséknek a kiválasztott festékkel való bevonása valamilyen kötőanyag segítségével történik. A kötőanyagnak a szemcse felületén vékony réteget kell alkotnia, nehogy túlzottan megváltozzék a szemcse nagysága, és fajsúlya. A lumineszcens bevonat hátránya, hogy aránylag gyorsan lekopik és gyakran a jelzetben szemekre is rátapad. A lumineszcens nyomjelzőket lehetőleg természetes hordalékanyag szemcséinek bevonásával kell készíteni. Megbízhatóan azonban csak a 0,2 mm-nél nagyobb szemcsék vonhatók be lumineszcens festékkel, ezért az ennél kisebb szemnagyságú hordalék esetén mesterséges jelzőanyagot, leggyakrabban finomra őrölt lumineszcens tulajdonságú üvegport használnak. A lumineszcens üveg- örlemény nemcsak a felületén, hanem egész anyagában fénykibocsátó tulajdonságú és ezt a képességét gyakorlatilag sohasem veszti el. Ez a körülmény előnyös olyan helyszíni vizsgálatoknál, amelyeknél lassú, több évre terjedően kívánják a hordalékmozgási jelenségeket megfigyelni. Ilyen több évre terjedő időszakban

126