Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
a kísérletek a többi tarázástól eltérően, nem hordalékos fenekű, hanem fémfenékkel ellátott csatornában végezték. Ehrenberger a fogózsák 10%-os teltsége mellett 50, 30 és 10 mm-es hordalékanyagnál külön vizsgálta a hatásfoknak a fenéksebességgel való változását. A kísérletek szerint nagyobb szemnagyságnál nagyobb volt a hordalékfogó hatásfoka. A svájci Szövetségi Vízgazdálkodási Hivatal ugyancsak kiterjedt vizsgálatokat végzett hordalékfogójának tarázására vonatkozóan. A laboratóriumi kísérletek elsősorban a mintavételi idő és a hatásfok összefüggésére vonatkoztak. Figyelembe vették ezenkívül a szállított hordalékmennyiséget is. Nagyobb hordaléksúlynál kisebb a hatásfok a svájci kísérletek szerint, viszont, mint az várható volt, a mintavételi idő növekedésével a hordalékfogó hatásfoka is növekszik. Valószínűnek látszik, hogy a hordalékfogó leeresztése utáni első percekben a fogó elhelyezkedésével kapcsolatos változások után bekövetkező stabilizálódás következménye a hatásfok növekedése. Labaye, G. igen behatóan tanulmányozta a különböző hordalékfogók hatásfokát. Vizsgálatai során arra a végső következtetésre jutott, hogy a szitaszövetes hordalékfogók hatásfoka általában 0,5 körüli, amíg a nyomáskülönbséggel működő, vagy szitaszövet nélkül tervezett hordalékfogók hatásfoka kedvező esetben eléri a 0,9-et is. A hordalékfogók hatásfokának meghatározása, ha figyelembe vesszük a mozgó hordalék mennyiségében a legkülönbözőbb behatások folytán előálló változásokat, valóban nehéz feladat. Már az eddigi vizsgálatok is igazolták, hogy a görgetett hordalékmozgás — a hordalék mennyiségét tekintve — periodikus jelenség. A görgetett hordalékszállításban mutatkozó természetes periodicitás mellett az egyes fogók sajátságai, az alkalmazott mérési eljárások, valamint a mintavételi idő tartama is bonyolítja a feladatot. Különösen nagy eltérések és változások lehetségesek az olyan vízfolyásokon végzett hordalékméréseknél, amelyeknél nagytömegű durva hordalék mozog a mederfenéken. A prágai Vízgazdálkodási Kutató Intézet a magyar mérésekkel párhuzamosan külön vizsgálatokat folytat a Károlyi-féle hordalékfogó hatásfokának megállapítására. Laboratóriumi vizsgálatok alapján a magyar hordalékfogó hatásfokát 45 %-ban állapították meg. Az újabb magyar vizsgálatok szerint ez az érték túl alacsony. Sokkal valószínűbb, hogy a magyar hordalékfogó hatásfoka meghaladja az 55 — 60%-ot is. A csehszlovák hordalékmérések során több értékes tapasztalatot gyűjtöttek. A csehszlovák szolgálat különösen az ugyanazon függélyben végzett mérések megismétlése, valamint különböző mintavételi idők alkalmazásának segítségével igyekszik a hordalékfogó megbízhatóságát tisztázni. Itt is megjegyezzük, hogy mivel a magyar hordalékfogók hatásfokát pontosan nem ismerjük, vizsgálatainkban mindenütt a valóságos mérési eredményeket vettük alapul. Összehasonlítva a különböző hordalékfogókat, megállapítható, hogy a nyomás- különbség elvén alapuló hordalékfogók viszonylag a legmegbízhatóbbak. A nyomáskülönbség elvén alapuló hordalékfogók számos változata ismeretes. Legtöbbjük a magyar Károlyi-féle hordalékfogó valamilyen módosított formája. 124
