Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszállítása (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971)
Első rész. 1. A hordalékmozgás elmélete - 1.1 A hordalék és mozgására vonatkozó vizsgálatok - 1.1.5 A korszerű kutatások irányzata, módszerei és eszközei
1°. A görgetett hordalék mérési módszerei és eszközei. a) Hordalékfogók. A görgetett hordalékszállítás meghatározására szolgáló legfontosabb méró'eszköz a hordalékfogó, amely a mederfenékre bocsátva, összegyűjtve a fenéken mozgó görgetett hordalékot, közvetlenül méri meg a mérési idő' alatt a fenéken görgetve mozgó hordalékmennyiséget. A ma használatos hordalékfogók hosszú és fáradságos kutatások alapján fejlődtek ki. Meg kell említenünk, hogy a hordalékfogókkal való mérések létjogosultságát több kutató még ma is vitatja. A hordalékfogók kialakulásának kezdeti idó'szakában ez az idegenkedés még nagyobb volt. Itt mindjárt meg kell említenünk, hogy a hordalékfogók használata ellen szóló számos ellenvetés jogos. A hordalékfogók a hordalékmérések legkevésbé megbízható eszközei még ma is. Bevezetésükre azonban feltétlenül szükség volt, mivel a görgetett hordalék mennyiségének általános érvényű meghatározása a sok kutatás és kísérlet ellenére sem vezetett sikerre. Azok a próbálkozások sem vezettek eredményre, amelyeknél közvetlenül a természeti adottságok figyelembevételével óhajtották meghatározni a görgetve szállított hordalékmennyiséget. Az ilyen, ún. kumulatív méréseknél, a bizonyos időszak alatt szállított teljes hordalékmennyiséget határozták meg. A természeti adottságot a vízfolyás torkolata szolgáltatja, ahol a szállított hordalékmennyiség általában teljes egészében leülepszik. Ha a folyó torkolata delta torkolat, akkor a befogadó tengerben, tóban, vagy folyóban a torkolat körül mutatkozó feltöltődésekből számíthatjuk bizonyos időközökre vonatkozóan a szállított hordalékmennyiséget. Természetesen ilyen esetekben a lebegtetett hordalék egy részét is mérjük, mivel a nyugodtvizű torkolatnál a lebegtetett hordalék jelentős része is leülepszik. A kumulatív mérések a görgetett hordalékszállítás időbeli változására vonatkozóan semmiféle támpontot sem nyújtanak. Az így nyert eredmények alapján a görgetett hordalékmennyiségnek a vízfolyás több hidraulikai tényezőjével kétségkívül fennálló kapcsolatait sem lehet meghatározni. Az elmondottak megmagyarázhatják, hogy mi késztette mégis a kutatókat az olyan nagy mértékben bizonytalan hordalékfogókkal való mérések megindítására. A hordalékfogókat három típusba szokás sorozni. A legelső hordalékfogók ún. fogózsákok voltak, amelyeknél a fogótest sűrű szitaszövettel volt borítva. Ilyen fogót használt Schaffernak a Mura folyón 1908-ban végzett méréseinél. Hasonló típusú hordalékfogót szerkesztett Mühlhofer, Ehrenberger, Nesper és a Felső-Dunán végzett méréseinek céljára a Magyar Vízügyi Szolgálat is. A hordalékfogók második csoportját a serpenyő, illetőleg teknő alakú hordalék- fogók képezik, amelyeknél a mozgó hordalékot az egymás után következő nyílások, illetve felfogó lécek segítségével gyűjtik össze. Ebbe a csoportba tartoznak például a Loszijevszkij- és a Poljakov-féle hordalékfogók is. Mind a fogózsákok, mind pedig a teknő alakú hordalékfogók számottevő ellenállást jelentenek a vízáramlással szemben, ami természetesen a belépési sebességet és ezzel a szállított hordalékmennyiséget is jelentős mértékben lecsökkenti. 122
