Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 3. A vízkészlet erdő- és mezőgazdasági tevékenységből eredő szennyeződése; az elhárítás kérdései
3. A VÍZKÉSZLET ERpő- ÉS MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGBŐL EREDŐ SZENNYEZŐDÉSE; AZ ELHÁRÍTÁS KÉRDÉSEI Az erdő és mezőgazdasági tevékenység a terméshozamok növelése céljából igen intenzív. A nagyarányú erdőirtások a talaj lepusztulásához, a talaj vízháztartása egyensúlyának megbomlásához, a felszíni vízlefolyás és ezzel az árvízveszély növekedéséhez vezettek. A mezőgazdaságban a növényvédőszerek, a nagyadagú műtrágyák, a túlzott öntözés, esetenkint a rosszminőségű öntözővíz használata, az iparszerű mező- gazdasági nagyüzemek ugyancsak növelték a környezeti ártalmakat. Ugyanakkor a mértéktartó és a káros hatásokat kiküszöbölő szabályozott erdő- és mezőgazdaság, vízkészleteink mennyiségi és minőségi vonatkozásait tekintve, rendkívül nagy védelmet nyújthat. 3.1. Az agrokemizáció élővizekre gyakorolt hatása Az agrokemizáció a korszerű mezőgazdaság leghatékonyabb termésnövelő és termésbiztosító eszköze. Két csoportra osztható: a talaj tápanyag-gazdálkodásának műtrágyákkal való növelésére és a különféle növényvédőszerek, valamint gyomirtószerek alkalmazására. Bár az agrokemizáció mindkét csoportja a mezőgazdasági termelés gazdaságosságát óriási mértékben növelte, mind a műtrágyák, mind pedig a védőszerek, az ún. peszticidek károsan szennyezték a talajt, a termelt növényt, a felszíni lefolyás és a talajba való vízbeszivárgás révén pedig élővizeinket. A kellemetlen és káros szennyezések mellett toxikus, veszélyes szennyeződések is jelentkeztek. A műtrágyák alkalmazása szerte a világon ugrásszerűen növekszik. Az USA-ban pl. 1949 és 1968 között 648%-kal nőtt a mezőgazdaság műtrágyafogyasztása. A múlt alkalom- szerű, ún. istállótrágya alkalmazásához képest a műtrágyák 85
