Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
a már megépült telepeken is növelni kell, elsősorban utótisztítás formájában. Az utótisztítás, vagy az ún. 3. szennyvíztisztítási lépcső keretében ki kell választani a legmegfelelőbb tisztítási módszert. Gazdaságos, a vegyszer visszanyerését is biztosító pely- hesítő módszereket és derítést elősegítő polielektrolitek alkalmazását kísérletileg kell vizsgálni. Aktívszenes adszorpcióval és sótalanítással, valamint csírátlanítás alkalmazásával növelni kell a tisztított szennyvizek újrafelhasználható- ságát. Kísérleti szennyvíztisztító telepeken félüzemi kísérleteket kell folytatni, és ezek eredménye alapján országos tervezési irányelveket készíteni. A szennyvíztisztítás összetett folyamat, amelynek jellemzése, nyomon követése csak számtalan szennyvízösszetevő párhuzamos figyelembevételével lehetséges. Állandó törekvés, hogy a tervezés metodikáját is egyszerűsítő, korszerű mérési módszereket fejlesszenek ki. A tervezés egyedi kiindulási adatainak pontos meghatározása is igen jelentős. A tapasztalati átlagértékek megalkotására ott is szükség van, ahol még nem áll rendelkezésre szennyvízminta. A szennyvízminta birtokában poharas és folyamatos laboratóriumi kísérlettel és ezt követő félüzemi modellkísérlettel már végleges tervezési alapadatok szerezhetők. Az üzemelés javítására is fokozott gondot kell fordítani. A szennyvíztisztító telepek tervezését csak úgy lehet megfelelően végrehajtani, ha a jelenlegi tervezési irányelveket a változó igényeknek megfelelően rendszeresen felülvizsgálják és átdolgozzák. Nagyobb súllyal kell figyelembe venni a reakciókinetikai elméletet és szemléletet a méretezési irányelvek kialakításában. A tapasztalatok állandó gyűjtésével és feldolgozásával a tervezési irányelvek pontosabbá válnak, 77