Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
termékek gázai és más éghető anyagok robbanásveszélyt okozhatnak. Károsak még a különféle olajok, zsírok, a galvanizáló üzemek ciános vizei. Ezeket a szennyvizeket a közcsatornába engedés előtt tűrhető mértékig tisztítani kell. Ha ez nem gazdaságos, akkor tartálykocsikkal kell a központi tisztítótelepre szállítani. A városi keverékszennyvizekre nagyon káros hatással lehetnek még a mérgező fémvegyületek (pl. kromátok, cink és rézsók), amelyek főleg galvanizáló üzemekből erednek. Ezek a tisztítótelepen keletkező iszapban 100 —200-szorosára dúsulhatnak fel. így nemcsak a biológiai tisztítást, de az iszaprothadást is gátolják. Biológiai mérgezők bizonyos kémiai iparok szennyvizei is, amelyek oldószereket, szerves mérgező anyagokat, pl. fenolokat tartalmaznak. Zavarokat okoznak a zsír- vagy ásványolaj-tartalmú fenolos és detergenstartalmú szennyvizek is. A magas sókoncentráció megbénítja a baktériumok tevékenységét, ezért csatornahálózatba nem célszerű bevezetni. A krómtartalmat is feltétlenül célszerű előzetesen eltávolítani. A városi csatornahálózatba kerülő ipari szennyvíz káros hatásainak kiküszöbölése céljából módosítani kell a szennyvíztisztító telep üzemét. Ezzel párhuzamosan az ipari szennyvizet az üzemen belül előtisztítással a városi szennyvízzel való együttes kezelésre alkalmassá kell tenni. A szennyvizek ingadozó összetételével, mennyiségével, töménységével, valamint a tisztítás körülményeinek (pl. hőmérséklet) változásával járó zavarokat a szennyvíztisztítás automatizálásával lehet kiküszöbölni. Az automatizálás több helyen már eredményesen működik. Alkalmazásával egy adott berendezés valamilyen előzetesen megállapított érték 75
