Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 2. Az ipari tevékenységből és az urbanizációból keletkező vízszennyezés; a szennyvíztisztítás kérdései
A kőolajfehlolgozó ipar rohamos fejlődésére jellemző, hogy míg 1973-ban 9,5 millió t/év kőolaj került feldolgozásra, addig ez a szám 1980-ban várhatóan 14—16 millió t/év-re emelkedik. A kőolajipar a nagy vízfogyasztók közé tartozik: 1971- ben 47,5 millió m3/év és ebből az ivóvíz minőségű víz meny- nyisége 2,3 millió m3/év. Az ipari tevékenység során felhasznált víz túlnyomórészt hűtővíz. A finomítókból kibocsátott szárazideji szennyvíz 46 millió m3/év. A szennyvízkérdésbe beletartozik a tisztítási eljárások során keletkezett olajos iszap kezelése és elhelyezése. Ez sajnos országszerte nincs még megoldva. A finomítókból kikerülő tisztított szennyvíz általában nem felel meg a minőségi előírásoknak. A víz a kőolajfeldolgozás során közvetlenül és közvetve vesz részt a kőolajfinomítási technológiában. A víz közvetlenül az öblítésben és mosásban, a sótalaní- tási folyamatban és a desztillációban kerül felhasználásra. E műveletek során a víz cseppes és emuigáit oldajszennye- zésen kívül számos más vízben oldható szennyezéssel (pl. H2S, ammónia, fenol, furfurol stb.) párosul. Az olajtermékek szállítása, a technológiai fegyelmezetlenség szintén olaj- szennyezést okoz. Az olajos felületekről lefolyó csapadékvíz is olajjal szennyezett. Közvetve a vizet mint hűtőfolyadékot használják fel, amely a berendezések meghibásodása és tömítetlensége miatt szennyeződik. A finomítókból elfolyó szennyvizek szennyezettségének a mértéke erősen függ a finomításra kerülő nyersolaj származási helyétől és a finomítás technológiájától. A könnyűipar három legjelentősebb ágának — a pamut-, textil- és bőriparnak — évi együttes szennyvízkibocsátása hazánkban mintegy 105 millió m3. 59
