Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 1. A vízellátás kérdései
(savtalanítás, vas-, magántalanítás, íz- és szaganyagok kivonása). A felszín alatti vízbeszerzéskor a vizek tisztítása több lépésben végzendő el. Hazánk területén, a mélyfúrású kutak vizében az oldott vas és mangán együttes mennyisége általában 1 - 3 mg/1 körüli értékű, és legnagyobb része hidrogén-karbonátos kötésben van. A vizekben általában csak kevés oldott oxigén található és agresszív szén-dioxid alig fordul elő. Mélységi vizeinknek ez az általános minősége szabta meg a vas és mangán eltávolításának technológiáját. A vastalanítási eljárás tulajdonképpen a 2 vegyértékű (ferro) vas 3 vegyértékűvé oxidálásán és az így keletkező 3 vegyértékű (ferri) vas-hidroxid csapadék, ill. pelyhek eltávolításán alapul. A mangántalanítás szintén oxidációs folyamat. Ha a vashoz viszonyítva kevés mangán van a vízben (a vas meny- nyiségének ötödé, vagy kevesebb), a mangántalanítás — tapasztalatok szerint — a vastalanítással együtt megtörténik. Az elmúlt évek magyar szabadalma az az eljárás, amely a vasat és a mangánt szilárd formában csapatja ki a vízből. A kivált vas és mangánoxidok nagy fajlagos felületű szemcsés közeg felszínén végleges formában rögzítődnek és nincs szükség a közeg öblítésére, mosására, ill. regenerálására, hanem azt nagy időközökben 0,5 —1,5 évenként egészében kicserélik. A vas- és mangántalanítókból kikerülő öblítő vizet tisztítás nélkül ma már nem engedik a befogadóba vezetni. Az iszapos víz ülepítése, ill. sűrítése általában földülepítő medencékben történik. A talajvizet gyakran savtalanítani is kell. A gyakorlatban csak 8 német karbonát keménységi foknál nagyobb keménységű és agresszív szénsavat tartalmazó víz esetében 45
