Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

I. rész

A nyugati tőkés országok az Európa Tanács keretében kontinentális szempontból tárgyalták a környezetvédelmet.

Az Európa Tanács 1972-ben a környezetvédelem alábbi öt alapelvét fogadta el:

— a megelőzés elve,

— a technikai fejlődés figyelembevétele,

— a szennyeződések előidézésével kapcsolatos elvek,

— a környezetnek a szennyeződéseket figyelembe vevő teherviselő-képességének vizsgálata,

— és végül, hogy a közösségi intézkedések semmiképpen nem akadályozhatják a nemzeti törekvéseket.

A szocialista országok elvileg az európai biztonsági értekezlet egyik akcióprogramjául javasolták az európai környezetvédelem terén való együttműködést.

Igen fontos számunkra a KGST keretében való környezetvédelmi együttműködés. A KGST integrációs komplex programjában több idevágó kutatási feladat szerepel. Ezek közül Intézkedések a természet védelmére címmel megjelölt feladat megoldásában hazánk is részt vesz. Ezt a feladatot az ÉVM koordinálja és a kutatómunkába több akadémiai kutatóhely is bekapcsolódik.

Igen lényeges a KGST Vízügyi Vezetők Értekezletének környezetvédelmi tevékenysége is. Kiemelendő még a nemzetközi érdekeltségű vízfolyások vízgyűjtőterületén végzett és tervezett vízkészlet-módosító tevékenységek összehangolása. A Tisza vízrendszerére vonatkozóan kölcsönös és egységesített információcserében állapodtak meg.

A KGST munkaprogramjai között is találunk olyanokat, amelyek a környezetvédelem körébe tartoznak. Egyik bizottsága pl. 1965 óta a növényvédőszerek maradékainak meghatározásával és az emberre ható ártalmainak kérdésével foglalkozik.

22