Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 7. A felszíni és felszín alatti vizek védelmének és szabályozásának gazdasági kérdései

társadalmi, műszaki és gazdasági intézkedéseket kíván. A döntések előkészítése bonyolult feladat. Ennek érdekében vizsgálták a felmerülő költségek fajtáit, ezek nagyságát, és végül, hogy kik és hogyan osztoznak a terhek viselésében.

Célszerűnek látszik a vízszennyezéssel járó költségek négy csoportját megkülönböztetni.

a) Közvetlen károk költségei (pl. a vízszennyezésből származó anyagi javakban, az emberben és az élővilágban előálló egészségromlások);

b) a károk elkerülésével járó költségek (pl. távolabbi tisz- tavízű folyószakasz vagy tó elérésével járó közlekedés);

c) intézkedési költségek (pl. vízminőségi kutatások, észlelőhálózat, adatgyűjtés és feldolgozás);

d) a károk okának megszüntetésével, illetőleg a kárforrások csökkentésével járó költségek (pl. szennyvíztisztító telepek).

A károk négy csoportjába sorolható költségekre már vannak számszerű adatok is, bár ezek, különösen a b)-be tartozók, eléggé bizonytalanok.

Az a) és b) alatti költségeket általában a társadalom egésze, vagy az egyes emberek viselik. A d)-t a szennyezést okozók, míg a c) alatti károk költségeit a közösség, az intézkedést irányító szervek fedezik. Nyilvánvalóan mindegyik költség- viselő terheinek csökkentésére törekszik. A kérdés bonyolultsága miatt ezek a törekvések sokszor az igazságos elosztással szemben gyakran sikerrel is járnak. Általánosságban, sőt részleteiben is fennáll, hogy a károk költségeit sokszor nem a károkozók, hanem a vétlenek fizetik.

A vízszennyezésből származó társadalmi, gazdasági károk hatását és következményeit csakis összességében lehet vizsgálni. Figyelembe kell venni a társadalmi, gazdasági és szociális viszonyokat is. így az optimális megoldás valójában csak a rendszerelemzés módszereivel állapítható meg.

130