Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)
II. rész - 4. A vízminőség szabályozásának, a felszíni és felszín alatti vízek védelmének kérdései
trofitás emelkedésére a vízi ökoszisztéma eutrofizálódással válaszol. A trófia vagy trofitás ismerete nemcsak elméleti, hidrobiológiái szempontból érdekes. A modern vízgazdálkodás és vízminőség-szabályozás területén sem közömbös a vizek algatermelő-képességének pontos ismerete, mert a trofitás emelkedése legtöbbször eutrofizálódással jár. Az eutrofizálódás a trofitás emelkedésével összefüggő és azt követő biológiai reakció, mely mindig külső, allochtin anyagok bejutásán múlik. Az eutrofizálódás lehet természetes és mesterséges. A természetes eutrofizálódás a tavak korával és a feltöl- tődéssel együttjáró tápanyagdúsulásra adott lassú biológiai válasz, mely ezer, sőt több tízezer évig alakul, és rendszerint visszafordíthatatlan, és a tó feltöltődésével, eltűnésével ér véget. A tavak öregedésének is nevezhetjük. A mesterséges eutrofizálódás a legtágabb értelemben vett emberi kultúra eredménye, azaz olyan biológiai reakció, amit az embertől származó növényi tápanyagbejutás idéz elő a felszíni vizekben. A Föld sűrűn lakott, technikailag fejlettebb, civilizált vidékein rendszerint gyorsan, évek vagy évtizedek alatt játszódik le. Nem nevezhető öregedésnek, hanem egyszerűen betegségnek: a folyamat ui. megfelelő beavatkozással visszafordítható. Az eutrofizálódás kutatása világszerte nagy lendülettel folyik és jelentős eredményeket mondhat magáénak. Ugyanez elmondható a hazai kutatásokról is, amelyek a V1TUKI- ban és a BME-n folynak. A kutatások egyértelműen megállapították, hogy az eutrofizálódás okai a vizen kívül vannak, így a megelőzés vagy gyógyítás munkájában elengedhetetlen az egész vízgyűjtő- terület biológiai-környezettani vizsgálata. Bár ennek módszerei valószínűleg nagymértékben különböznek a vizek 107
