Bogárdi János: Környezetvédelem - vízgazdálkodás (Korunk Tudománya, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975)

II. rész - 4. A vízminőség szabályozásának, a felszíni és felszín alatti vízek védelmének kérdései

véve a megfelelő védelmi szelvények kijelölése. Általában többet kell egymás alatt kijelölni, hogy a védekezés eredményes legyen. A szennyezés hírét természetesen azonnal el kell juttatni az érdekelt vízkivételekhez és üzemekhez, és egyes esetekben teljes vízkorlátozást kell elrendelni. így kritikus szennyezés katasztrofális viszonyokat is teremthet, sőt egyes ipartelepek időszakos leállításához vezethet.

Ezért minden el kell követni az ilyen váratlan szennyezések elkerülésére.

4.2. A diszperzió és az elkeveredés vizsgálata természetes vízfolyásokban

A diszperzió vizeink szennyezésével kapcsolatban alapvető jelenség. Szilárd, folyékony és gáznemű anyagnak a tömeggel, kiterjedéssel arányos tetszés szerinti extenzív mennyisége a vízbe kerülve, az (az extenzív) fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságai által együttesen megszabott törvényszerűségek alapján a diszperzió révén keveredik el.

Bár a diszperzió vizsgálata alapvetően az elméleti hidro- mechanika körébe tartozik, a környezetvédelemben való óriási jelentősége miatt tárgyalnunk kell.

A diszperzió jelenségének fizikai alapjai tisztázottak. A molekuláris diffúzióhoz hasonlítható turbulens anyagátadás lényegét ismerjük. Ezeket a vezetéses (konduktív) anyagcseréket a helyváltoztató (konvektiv) anyagátvitellel kiegészítve vezették be a diszperzió fogalmát.

A diszperziót meghatározó ún. vezetési tényezőket több, egyszerűsítő feltevés alapján néhány kutató már számszerűen is meghatározta. A vizsgálatok eredményeit a lebegő anyag szennyeződés és hőátvitel vonatkozásában esetenkint a gyakorlatban is felhasználták. Vizsgálatok folynak a permanens és nempermanens szennyeződések el keveredésének

7*

99