Bogárdi János: Korrelációszámítás és alkalmazása a hidrológiában (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952)
IV. Számpéldák a hidrológia köréből
160 A példa a talajvízváltozásoknak, mint többszörös hidrológiai jelenségnek a vizsgálatával foglalkozik. Bár a talajvízállások és csapadék- mennyiségek között nyilvánvaló az ok és okozati viszony, kétváltozós korrelációval, ha az összetartozó értékpárok nem átlagos értékek, a kapcsolatot nem lehet kimutatni. Számpéldánk figyelmezteti az olvasót, hogy még ok és okozati viszonynál is ki kell deríteni a hidrológiai jelenségek minden vonatkozását. A talajvízállásoknak a lehullott csapadékmennyiséggel nyilvánvalóan kapcsolatban kell állniok, mert hiszen a talajvíztükör utánpótlását a beszivárgó csapadékvizekből kapja. Lehetséges ugyan, hogy a csapadékból viszonylag csak kis mennyiség táplálja a talajviztükröt, vagy esetleg a felszíni lefolyás, párolgás, a növényzet vízfelhasználása miatt a csapadék egyáltalán nem növeli a talajvizet, de ezekben az esetekben is a csapadék csökkenti a talajnak — esetleg magának a talajvíztükörnek — a párolgását, mentesíti a talajvízkészletet a növényzet vízfogyasztásától és így csökkentve a talajvíztükör süllyedését, tulajdonképpen közvetve táplálja azt. A talajvízállások és a lehullott csapadék- mennyiségek között tehát feltétlenül van kapcsolat. Legfeljebb azt nem lehet közvetlenül kimutatni. Tegyük vizsgálat tárgyává az átokházai talajvízkút 1941. évi vízállásainak és a kút környékén lévő izsáki csapadékmérőállomáson az ugyanebben az időben mért csapadékmennyiségeknek a .kapcsolatát. A háromnaponkénti, illetőleg pontosabban havi 10 vízálláshoz (X) másik változóként rendeljük a talajvízállás leolvasását megelőző három, illetőleg négy nap csapadékösszegét (Y) és keressük az így nyert 120 értékpár kapcsolatát. Mivel a talajvízállásokat vízrajzi észleléseink rendszerében a kút peremétől lefelé mért távolságokkal jellemezzük, a vízállásoknak a csapadékösszegekkel nyilván negatív kapcsolatban kell lenniök, mert növekvő csapadékmennyiség csökkenő talajvízállást kell hogy eredményezzen, ami természetesen a talajvíztükör emelkedését jelenti. A d/I. táblázat feltünteti a 120 összetartozó értékpárt, vagyis az 1941 -es hidrológiai évben észlelt átokházai talajvízállásokat és az izsáki háromnapos csapadékösszegeket. A számítások szerint rm = — 0,072 korrelációs tényezőt kaptunk, ami bár előjelre helyes, de olyan feltűnően alacsony értékű, hogy a két változó szinte független egymástól. Röviden tehát a talajvízállások nincsenek kapcsolatban a. csapadékösszegekkel, bár az ok és okozati viszony nyilvánvaló. Itt említjük meg, hogy számos talajvízkútnál végeztünk hasonló vizsgálatokat és az eredmény — lényegtelen különbségektől eltekintve — ugyanez volt. Régebbi tanulmányainkban még az egyes évek csapadékosságát is figyelembe vettük. Kutattuk ugyanis, milyen a kapcsolat a talajvizállások és a csapadékösszegek között nedves, átlagos és száraz években. Az eredményekben itt is voltak eltérések, de ezek nem befolyásolják eredeti megállapításunkat. Ezekután feleslegesnek látszik a kapcsolat további számítása. Biztonságból és a kérdés még jobb megvilágítása érdekében azonban még megszerkesztettük a djJI. korreláció-táblázatot is. A korreláció-táblázat véglegesen bebizonyítja, hogy a változók között nincsen említésre méltó kapcsolat. A táblázat mezőiben szereplő és a változók eloszlására jellemző zíy számok elhelyezkedése ugyanis olyan, hogy a változók egymástól függetlenül növekszenek és csökkennek. ■d) Az 1941. évi átokházai talajvízállások (X) és az izsáki csapadékmérő-állomás háromnapos csapadékmennyiségei (Y) közötti korreláció számítása
