Bogárdi János: Alkalmazott hidrológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1962)

2. A mezőgazdasági vízgazdálkodás hidrológiai vonatkozásai

TLyTL^L^

0 0 0

/2,25/

í

N

Az adatoknak s középárték körüli elhelyezkedését, szétszórtságát leggyakrabban az alábbi mértékszámokkal jellemezzük.

a/ Az értékingadozás tágassága, amelyet az előfordult két szélsőérték határoz meg.

b/ A valószínű, vagy quartllls eltérés, amely a nagyságrendbe sorolt N tagú sorozat és" -lk tagja.

c/ Az átlagos eltérésen leggyakrabban a számtani közéDtől számított eltérések abszolút értékének átlagát értjük. Az átlagos eltérés tehát _

^ 1 Xn~X 1 m r |xi

H ■

/2,26/

d/ Az adatok szétszórtságára a legáltalánosabban használt mértékszám a négyzetes eltérés, az un. standard deviation. S számú adat esetén, ha a középértéktől való eltéréseket x jelöli,

/2,27/

A négyzetes eltérést szokták dimenzió nélküli formában is felírni és Így jutunk el a szóródási, vagy variációs tényező fogalmához?

Cv - /2,28/

* I

A felsoroltak közül legfontosabb mértékszamok a számtani közép, a négyzetes eltérés és a variációs tényező.

Az adatsorozatok nagyon fontos jellemzői a gyakoriságok és a tartósságok. Mint ismeretes, bizonyos osztályközök előzetes felvétele után azt a számot, amely megmutatja, hogy az adathalmazunkból hány adat esik a kérdéses osztályközbe, a szemügyre vett osztályköz gyakoriságának nevezzük. A gyakoriságok összegezésével kapjuk a tartósságot, ami mutatja, hogy valamely vizsgált értéket az adatsorozat tagjai hányszor érték el vagy haladták meg.

A gyakorisági megoszlásokról itt csak annyit említünk, hogy a hidrológiai adatoknál legritkábban fordul elő szabályos elosz- 20 -