Bogárdi János: Alkalmazott hidrológia (Tankönyvkiadó, Budapest, 1962)
2. A mezőgazdasági vízgazdálkodás hidrológiai vonatkozásai
Q = — /2,5/ T q = —/2,6/ F A felsziaről lefolyó vízhozam és a teljes £ vízhozam aránya az cl lefolyáal tényező, amely nevezetlen szám és mutatja, hogy a leesett csapadék milyen aránya kerül lefolyásra. A fajlagos vízhozam meghatározásánál fontos fogalom a V össze gyülekezési Idő. Az öqszegyülekezésl idő az az idő, amely alatt a vizsgált helyhez a vízgyűjtőterület legtávolabbi helyéről Is leérkezik a felszínen lefolyó csapadékhányad. Az cl lefolyás! tényező meghatározására az irodalomban sok módszert találunk, legbiztosabb nak azonban a közvetlen mérések alapján való adatokat kell tekintenünk. A fajlagos vízhozam értékének megállapításánál általában azzal a feltevéssel élünk, hogy a csapadék T időtartama azonos a V összegyülekezési idővel. A fajlagos vízhozam mértékadó értékét általában több részből számítjuk. a/ Az esőből és hóléből származó fajlagos vízhozam qß , ha cl a lefolyási tényező és T= T az összegyülekezési idő q mCL-^cL SÜL s cL aTn-1 /2,7/ c T T b/ A t alajvizből és forrásvízből származó q^ fajlagos vízhozamot általában helyszíni észlelések alapján, vagy általánosított összefüggésekből szokás meghatározni. c/ A töltéseken és a töltések alatt átszivárgó qf fajlagos vízhozamot, ha a ß a talaj áteresztő képességének hatását jelölő érték, H a szivárgást megindító árvizszint felett mért magasság, t az árvízvédelmi gát hossza és F a vízgyűjtőterület nagysága, q , JSHJL /2,8/ P- 10
