Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VII. Hordalékvizsgálataink a Tiszán
tás a nagyobb. Az eltérés különösen a lebegtetett hordaléksúlyoknál jelentős. A lebegtetett hordaléksúly nyáron magas vízállásnál 40—90%-kal, alacsony vízállásoknál pedig 300—400%-kal nagyobb, mint télen. A görgetett hordaléksúlyoknál a téli és a nyári összefüggések között aránylag nincs nagy eltérés. Érdekes, hogy a görgetett hordaléksúlyoknál magas vízállásoknál nagyobb a nyári összefüggés százalékos eltérése, mint alacsony vízállásoknál. A görgetett hordaléksúlyok és a vízállások összefüggésénél különben viszonylag kis eltérés van a téli és a nyári, valamint az átlagos összefüggések között. A nyári és a téli időszak hordalékszállítása között mutatkozó különbség nyilvánvalóan a vízgyűjtőterület sajátságaival van összefüggésben. A tiszabői szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület jelentős részén mezőgazdasági termelés folyik. Ennek tulajdonítható, hogy a növényi takaró védelme még júniusban is — a téli fagy és hótakaró hatásához hasonlóan — csökkenti a vízgyűjtőterületen a hordalékképződést. Ezért kellett a téli időszakot november 1-től június 15-ig felvenni. Június végétől fokozatosan megindul a mezőgazdasági termények betakarítása, aminek következtében a növényi takaró megszűnik és megindulhat a nagyobb mértékű hordalékképződés. Az a körülmény, hogy a tiszabői hordalékszállítás lényegileg független a vízállások jellegétől, arra utal, hogy a Tisza Tiszabő körüli hordalékszállítását elsősorban a folyóba jutó hordalékmennyiség határozza meg és nem a folyó hordalék- szállító képességében mutatkozó változások. A vízállások növekedésével növekvő hordalékszállítás csak látszólag mond ellent fenti megállapításunknak. A növekvő vízállásokat ugyanis a növekvő vízhozamok okozzák, amit viszont nagyobb és intenzívebb csapadékok előznek meg. A vízgyűjtőterületre hulló csapadék nagysága és intenzitása pedig arányosan növeli a vízgyűjtőterület hordaléktermelését. A hordaléktöménységek és a hordaléksúlyok tehát a vízállásokkal szimptomatikus kapcsolatban vannak, mivel mindkettő a vízgyűjtőterület felszínéről lefolyó csapadékvízzel van ok és okozati összefüggésben. Ezeket a. meggondolásokat tanulmányunk első részében már részletesen ismertettük. Érdekesen alakulnak Tiszabőnél a szélsőségesen magas vízállásoknál várható legnagyobb hordaléktöménységek és hordaléksúlyok. A tiszabői lebegtetett hordalékszállításra vonatkozó szélsőséges értékek lényegesen kisebbek, mint akár Polgárnál, akár Rázompusztánál vagy Záhonynál, sőt — mint látni fogjuk — még a tápéi lebegtetett hordalékszállítás is nagyobb, mint a tiszabői. A lebegtetett hordalékszállítással ellentétben a Tisza görgetett hordalékszállítása Tiszabőnél viszonylag jelentős; a tiszabői átlagos görgetett hordaléksúly megközelíti a szegedi értéket. Az átlagos összefüggés szerint a várható legnagyobb hordaléktöménység 1500 g/m3, a legnagyobb lebegtetett hordaléksúly 1600 kg/sec, a maximális görgetett hordaléksúly pedig 5 kg/sec. A téli és a nyári időszakra megállapított összefüggések szerint a legnagyobb hordaléktöménység és a lebegtetett hordaléksúly kisebb, mint az átlagos összefüggés alapján meghatározott értékek. Ez a körülmény annak a következménye, hogy az eddig észlelt legnagyobb vízállás a kevesebb hordalékot szállító téli időszakra esik. A legnagyobb görgetett hordaléksúlyt illetően nincs különbség a téli és a nyári, valamint az átlagos összefüggés szerinti értékek között. A töménységek és a hordaléksúlyok átlagos értékét az átlagos összefüggések szerint számítottuk. Tíz év átlagában a tiszavíz töménysége Tiszabőnél kereken 300 g/m3, vagyis Polgárhoz viszonyítva lényegesen kisebb. Ebből már 398
