Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VII. Hordalékvizsgálataink a Tiszán
A telítési töménység, C, = 8,2 kg/m3. c Mivel a mért töménység, Ck = 0,287 kg/m3, — = 0,035, ami C, hogy a mérés idején a tiszavíz nem volt hordalékkal telítve. c Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a Dunához viszonyítva, a mutatja, viszony lényegesen nagyobb, ami arra utal, hogy a tiszavíz hordalékban általában gazdagabb, mint a dunavíz. A telítési sebesség, Vt = 0,118 m/sec és V— = 5,60. Ez az arányszám is azt bizonyítja, hogy a mért töménység vt fenntartásához a valóságos sebességnél lényegesen kisebb sebesség is elegendő lett volna. Vlr Itt is megjegyezzük, hogy a — viszony a dunai mérőállomásokhoz hasonvt lítva kisebb értékű, ami ugyancsak a tiszavíz hordalékosabb voltát mutatja. A záhonyi keresztszelvényben a mérési függélyek kiosztását, valamint az egyes fiiggélyekben a mérési pontokat a 141. ábrán tüntettük fel. A teljesség kedvéért — a mérési adatok alapján — valamennyi fiiggélyre vonatkozóan megrajzoltuk a sebesség- és töménységgörbéket. Az ábrán minden fiiggély középsebességét és középtöménységét grafikusan határoztuk meg. A töménység- görbékből megállapítottuk a közepes töménység helyét is a teljes vízmélység (/?) százalékában. Az 1942. VII. 29-i záhonyi mérésnél ez az érték a vízmélység 55 és 72%-a között váltakozott, vagyis viszonylag jól megfelelt annak a szabálynak, hogy a közepes töménység a vízmélység hattizedében érvényesül. Mivel azonban más méréseknél az előzőktől lényegesen eltérő értékeket is észleltünk, az említett szabályt nem tekinthetjük általános érvényűnek. A 142. ábrán az említett 1942. VII. 29-i mérés adatai alapján feltüntettük a sebesség és a töménység keresztszelvény szerinti változását. Mind a sebesség-, mind pedig a töménységeloszlás rendszertelennek látszik. Vizsgálataink során több mérés eloszlási ábráit összehasonlítottuk, de sem a vízállással, sem egyéb hidraulikai tényezővel semmiféle összefüggést nem találtunk. Nyilvánvaló, hogy ilyen irányú vizsgálatokhoz kevés csupán a sebességek és a töménységek ismerete, mert ehhez a turbulens vízmozgás egyéb jellemzőit is figyelembe kellene venni. Megemlítjük, hogy az egyidejű izotach és izokoncentrációs vonalak esetleges összefüggését már több kutató vizsgálta. A záhonyi tiszaszakasz általános jellemzésére természetesen valamennyi mérés adatait fel kell használnunk. A mérési eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a lebegtetett hordalék átlagos szemátmérője mintegy 0,02—0,03 mm körül van. A lebegtetett hordaléknál a legnagyobb szemek elérik a 0,6 mm-t is. Mivel görgetett hordalékméréseket és mederanyagvizsgálatokat annakidején nem végeztünk, a görgetett hordalék és a mederanyag szemösszetételére nem tudunk részletesen kitérni. A mederanyag összetételéről röviden csak annyit említünk meg, hogy Záhonynál a finom homok az uralkodó, a legnagyobb
