Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)

Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VI. Hordalékvizsgálataink a Dunán

— = 18,95 arányszám mutatja, hogy a mért töménység fenntartásához a valÓVí

ságos sebességnél lényegesen' kisebb sebesség is elegendő lett volna.

\ Ha az 1950. VI. 19—20-i mérésre vonatkozóan — figyelembe véve, hogy a középvizek esése kb. 7 = 0,1 m/km — kiszámítjuk a meder állékonyságát, állandóságát jellemző tényezőket, az alábbi értékeket kapjuk :

a = 0,35, b = 32.

725. ábra. A közepes hordaléktöménység, valamint a lebegtetett hordalék súlyának összefüggése a vízállással a sztálinvárosi szelvénynél

Rátérve a Sztálinvárosnál levő dunaszakasz hordalékviszonyainak általános jellemzésére, az eddig végzett mérések szerint a lebegtetett hordalék átlagos szemátmérője 0,04—0,16 mm között változik. Átlagos viszonyok mellett 0,06—0,07 mm-es lebegtetett hordalékkal számolhatunk. A legnagyobb szemek a lebegtetett hordalékanyagnál elérik az 1,0 mm-t, sőt kivételesen a folyó ennél nagyobb szemeket is szállít lebegtetve Sztálinvárosnál. Ezek az értékek csaknem teljesen megegyeznek a nagymarosi mérések eredményével. Ez a körülmény azt mutatja, mintha Nagymarostól Sztálinvárosig nem következne be a folyó természetéből folyó szemnagyságcsökkenés. A valóságban a szemnagyságok Nagymarostól lefelé csökkennek, de — mint már említettük — a budapesti dunaszakasz erőteljes mederszűkítése ezt a lefelé való finomodást visszaveti olyannyira, hogy Budapestnél durvábbszemű hordalékkal és mederanyaggal találkozunk,

349