Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VI. Hordalékvizsgálataink a Dunán
ban. Az eltérések lehetséges nagyságára vonatkozóan a Dunán Nagymarosnál és Sztálinvárosnál, a Tiszán Tápénál, a Hernádon pedig Hidasnémeti mérőállomásnál mutatunk be példát. A 114. ábrán feltüntettük a görgetve szállított hordaléksúlyoknak egyrészt a vízhozamokkal, másrészt a vízsebességekkel való kapcsolatát. Különösen a vízsebességekkel való kapcsolatnál a pontok viszonylag kis mértékben szóródnak. A hordalékszállításnak a vízhozamokkal és vízsebességekkel való kapcsolatait az egyes dunai mérőállomásokra vonatkozóan az elméleti részekben hasonlítottuk össze. Megemlítjük, hogy a töménységnek, valamint a lebegtetett és a görgetett hordaléksúlyoknak a vízhozamokkal és a vízsebességekkel való kapcsolataiból nem célszerű a hordaléktöménységek, illetőleg a hordaléksúlyok szélsőséges értékeinek meghatározása. Legtöbb esetben ugyanis mind a vízhozamok, mind a vízsebességek legnagyobb értékének a meghatározása már csak bizonyos megközelítéssel történhet, ami a hordalékviszonyok szélsőséges értékeinek ezekből az összefüggésekből extrapolálás útján való meghatározását nagyon bizonytalanná teszi. A vízhozamokkal és a vízsebességekkel való kapcsolatok érvényességi határát általában az előfordulható legnagyobb vízhozam, illetőleg vízsebességek értékéig jelöltük ki. Ezek a határok azonban nem pontosak és így csak közelítőleg mutatják az összefüggések érvényességének határait. d) Nagymaros Lefelé haladva a Dunán, a következő állandó hordalékmérő állomás Nagymarosnál van. A mérési keresztszelvény a vízmérce szelvényében van. A méréseket 1951. VII. 26-án indítottuk meg, és mivel a dunai vízerőhasznosításokat tekintve Nagymaros igen fontos mérőállomás, azóta azok megszakítás nélkül folynak. 1953 végéig összesen 117 mérést végeztünk. Dunaalmáshoz viszonyítva Nagymarosnál a folyó esése nem sokat változik. Annál jelentősebb a hordalékviszonyokban bekövetkező változás. A Garam durva hordaléka a mederanyag lefelé való finomodását olyannyira visszaveti, hogy Nagymarosnál a mederanyag durvább lesz, mint Dunaalmásnál. De még a Garam hordalékasemképesellensúlyozniteljesenagörgetett hordalékmennyiség lefelé való csökkenését, illetőleg a lebegtetett hordalékmennyiség lefelé való növekedését, így Nagymarosnál évi átlagban a dunaalmási görgetett hordalékmennyiségnek nem egészen 65%-át szállítja a Duna. Viszont az évi átlagban lebegtetve szállított hordalékmennyiség Nagymarosnál a dunaalmási hordalékszállításnak csaknem 135%-a. A nagymarosi keresztszelvényben 11 állandó függélyt jelöltünk ki, azonban később a hordalékszállítást már csak 7 fiiggélyben mértük. A hordalékviszonyok jobb megismerése céljából Nagymarosnál is célszerű egy valóságos mérés eredményeit áttekinteni. Az 1951. X. 4-5-i mérésnél a nagymarosi vízmércén +126 cm volt a vízállás, vagyis alig volt magasabb, mint az 1931—40. évtized közepes kisvize (KKV 111 cm). A nedvesített keresztszelvény területe, F = 1844 m2, a víztükör szélessége, S = 450 m, a középsebesség, vk — 0,73 m/sec, a vízhozam, Q = = 1340 m3/sec, a középmélység pedig, H = 4,09 m volt. Az egész keresztszelvényre számított középtöménység, Ck = 14,6 g/m3, az időegység alatt szállított teljes lebegtetett hordaléksúly pedig 19,6 kg/sec ; 333
