Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VI. Hordalékvizsgálataink a Dunán
A görgetett hordalékanyag leggyakoribb ásványa a kvarc, amelynek egy része metamorf kőzetekből származik. Ezek származhatnak a ma is felszínen levő metamorf kőzetek törmelékének teljes feldarabolódásából, de származhatnak üledékes kőzetekből is, amelyek keletkezésekor az üledékgyűjtőbe metamorf területről is került törmelékanyag. A kvarcok másik része elsődlegesen valamely savanyú eruptív kőzetből és másodlagosan üledékes kőzetekből, vagyis homokból, homokkőből egyaránt származtatható. Az utóbbi lehetőség a valószínűbb. így a kvarc legnagyobb része, a metamorf kőzetekből származó kvarc egy részével együtt a Duna mentén előforduló felső oligocén homokkövekből származik. Ugyancsak ezekben kell keresni a gránátok származási helyét, bár a gránátok egy része a Dunazúg-hegységben és a Börzsönyben is elterjedt gránátos andezitekből származik. A plagioklászok, az amfibolok, a piroxének és a biotit a közvetlen közelben levő andezitek felaprózódása révén jutottak a Dunába. A kalcit legnagyobb része az andezit hasadékaiban a hidrotermális fázisban keletkezett kalciterekből származik. Ez az ásvány kémiai összetétele, de főleg lágysága miatt hosszabb szállítást nem bír ki. A klorit legnagyobb része a felső oligocén homokból, homokkőből mosódott a Dunába. A táblázatban szereplő ásványok közül a szillimanit érdemel figyelmet, amely a Börzsöny hegységi, szobi és zebegényi andezitekben található metamorf kőzetzárványokból került a Dunába. A lebegtetett hordalék ásványai között feltűnő a kalcit, a limonit és a muszko- vit nagyobb arányú részvétele. A kalcit, illetve a karbonátok és a limonit mennyisége azért nagyobb, mert a folyókban állandóan képződő kalciumkarbonát (CaC03) legnagyobb része éppen lebegtetett hordalékként szállítódik tovább. Megemlítjük, hogy a hordalékanyag származási helyének pontos meghatározása csak roppant kiterjedt és hosszadalmas vizsgálatok alapján végezhető el. Tanulmányunk keretében erre természetesen nem volt lehetőség és így a hordalékanyagok származására vonatkozó megállapításaink sem tekinthetők teljeseknek. Különösen fennáll ez a lebegtetett hordalékanyagok származási helyének megállapításánál. A hordalék- és a mederanyag ásványtani összetétele változhat az évszakok, sőt a folyó vízjárása szerint is. Mivel az ásványi összetételt mindig csak egy-egy minta alapján tárgyaljuk, nyilvánvaló, hogy ezeket a változásokat nem határozhattuk meg. Úgy véljük azonban, hogy a vízimérnöki gyakorlat céljára így is értékes, és talán elegendő adatot sikerült rendelkezésre bocsátani. A bajai hordalékanyag vizsgálati eredményeit a XXIV., a XXV. és a XXVI. táblázatban közöljük. A lebegtetett, görgetett és mederanyag nehéz ásványai közül a muszkovit, a gránát, az amfibol és a klorit, könnyű ásványai közül pedig a kvarc és a földpát az uralkodó ásvány. A lebegtetett hordalékanyag nagy százalékban tartalmaz agyagszemcséket is. A görgetett hordalék és a fenékanyag érctartalma között nincs nagy eltérés. A mederanyag átlagos szemnagysága 0,02—0,25 mm. Ki kell emelni, hogy a lebegtetett anyagban igen sok a csillám. A kisméretű kvarc, gránát, muszkovit, amfibol és piroxén a szlovák és az alpesi kristályos pala-területről származik. A nagyobbméretű kvarc és a színes ásványos elegyrészek a Dunazúg és a Börzsöny hegység andezit-területéről valók. A dunai hordalék legjellemzőbb sajátságainak és ásványtani összetételének ismertetése után a Duna hordalékszállítását célszerűen mérőállomásonként tárgyaljuk. 300
