Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VI. Hordalékvizsgálataink a Dunán
hibája, hogy azoknak az ásványoknak az elkülönítése, amelyeknek fajsúlya közel áll az elválasztási fajsúlyhoz, nem tökéletes. így az ásványtani összetételt feltüntető táblázatokban egyes ásványok mind a nehéz, mind a könnyű frakciók között is szerepelnek. Meg kívánjuk jegyezni, hogy a kvarcnak a nehéz frakcióban való előfordulása az érczárványok következménye. A vizsgálati eredményeket tartalmazó táblázatokban megadjuk a hordalékminták átlagos, illetve maximális és minimális szemnagyságát, az ásványszemcsék alakjának jellemzésére pedig közöljük, hogy az ásványok hány százaléka gömb, legömbölyített, oszlopos, lemezes vagy szilánkos-szabálytalan alakú. Az ásványos elegyrészek leghosszabb és legrövidebb méretének hányadosa, r, a görgetett hordaléknál és a mederanyagnál, ugyancsak a hordalékszemek alakját jellemzi. Gömb alaknál r = 1. Mennél nagyobb az r értéke, annál hosszabb, megnyúltabb az ásvány. Egy-egy nagymarosi lebegtetett és görgetett hordalékminta vizsgálati eredményeit a XXII és XXIII. táblázatban közöljük. A lebegtetett hordalékanyag vizsgálati eredményeit tartalmazó táblázatban az ásványok átlagos szemnagyságát, továbbá az r értéket nem adjuk meg, mivel a kis szemcsék egymáshoz tapadása miatt meghatározásuk bizonytalan. A táblázatokban feltüntettük a nehéz, illetve a könnyű frakció százalékos előfordulását és az ásványos összetételt az illető frakcióban szereplő anyagra, továbbá ennek figyelembevételével az összes anyagra vonatkoztatva. A nagymarosi fenékanyag ásványtani összetételére vonatkozóan táblázatot nem közlünk, mert a durva szemnagyságokból összetevődő anyagot célszerűbb az egyes kavicsok vizsgálatával jellemezni. A kavicsok legnagyobb része jól legömbölyödött, de azért alakjukat nagymértékben befolyásolja a származási hely szerinti kőzet milyensége. Általában a legtöbb kavics közelítőleg ellipszoid-alakú. A kavicsok kőzettanilag eléggé változatosak. Találunk köztük 7x4 cm-es metamorf kvarcitot, 5x4 cm-es kloritos kvarcitot, 6x5x7 cm-es csillámpalát (kvarc, muszkovit főásványokkal), 1 cm-es kvarcitot és 1 cm-es gnájszt (kvarc, földpát, biotit és muszkovit ásványokkal), 1 cm-es barna muszkovitos homokkövet (limonit, kvarc és muszkovit ásványokkal), 2 cm-es mállott biotitgránitot (biotit, kvarc, ortoklász és oligoklász ásványokkal), valamint több kisebb kvarc- és mészkőkavicsot. A nagymarosi fenékanyagban egy szericitpala kavicsából készített vékonycsiszolat alapján kvarc, szericit, biotit, klorit, elég sok limonit és kevés földpát voltak a legjellemzőbb ásványok. A nagymarosi hordalékanyag ásványi összetétele eléggé megegyező, bár az ércek mennyiségében eltérés mutatkozik. A nehéz ásványok közül a lebegtetett hordaléknál az amfibol, a limonit és a biotit, a görgetett hordalékanyagnál a gránát és az amfibol, a fenékanyagnál a limonit, a biotit és az amfibol az uralkodó. A könnyű ásványok közül a lebegtetett hordaléknál a kvarc, a muszkovit és a kalcit, a görgetett hordalékanyagnál a kvarc, a plagioklász és a kvarcit, a fenékanyagnál pedig a kvarc és a plagioklász fordul elő jelentős százalékban. A hordalékanyag származására vonatkozóan a legbiztosabb támpontokat a mederanyag kavicsai és a görgetett anyag ásványai adják. A mederanyag kaviesai metamorf kőzetekből, elsődlegesen az Alpokból származnak, de lehetséges az is, hogy a Duna csallóközi törmelékkúpjából mosódtak a nagymarosi medencébe. A mederanyagban talált gránitkavics ugyancsak alpi eredetű. 297
