Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Második rész: A magyarországi vízfolyások hordalékviszonyainak vizsgálata - VI. Hordalékvizsgálataink a Dunán
mértékben eltérő hordalékszállítását mértük meg. Az ebből eredő különbség nyilvánvalóan rendkívül nagy lehet. Ezt a körülményt mutatják a feltöltődé- sekben és a kimélyülésekben mutatkozó nagy különbségek is. A szabályozási művek — eltekintve attól, hogy befolyást gyakorolnak a szakasz feltöltődő vag^ kimélyülő jellegére — nyilvánvalóan megváltoztatják magának a hordalékmozgásnak a mikéntjét is. Ez a körülmény azt eredményezi, hogy ugyanabban a szelvényben végzett hordalékmérések eredménye más lesz a kisvízszabályozási művek beépítése előtt, mint a művek megépítése után. A mérési eredményekben mutatkozó eltérések a különböző mérési eljárások és mérőeszközök következtében is számottevők lehetnek. Az első időben végzett mérések általában a hordalékfogó kipróbálásával kapcsolatos kísérleti mérések voltak, és így az egyes mérések nem azonos súlyúak. A legelső mérések még a szitaszövettel ellátott hordalékfogóval történtek, amelynek hatásfoka nyilván más, mint a legújabb hordalékfogóé. Sok esetben nem sikerült a legerősebb hordalékmozgást mutató sávot megtalálni. Mivel pedig az egyes függélyekben mért hordaléksúlyok rendkívül nagy eltérést mutathatnak, nyilvánvaló, hogy ebből a körülményből is jelentős eltérés származhat. A Gönyü alatti szakaszon a görgetett hordalékszállítást aránylag megbízhatóbban lehetett megállapítani. Ezen a szakaszon a hordalék is finomabb már, és a folyómeder sem mutat olyan nagymérvű változásokat. A Duna lebegtetett hordalékszállítása — a görgetett hordalék szállításához viszonyítva — lényegesen egyenletesebb. A Duna lebegtetve aránylag nagyon kevés hordalékot szállít. A lebegtetett hordaléksúly lefelé haladva enyhén növekszik. A mederanyag a Dunán, a görgetett hordalékhoz hasonlóan, szemnagyságát tekintve, igen nagy változásokat mutat. Gönyű felett a mederanyag túlnyomó része durva kavics. A mederanyag lefelé fokozatosan finomodik. Fajsznál és Bajánál már homok és iszap borítja a mederfeneket. A Duna hordaléka túlnyomórészt az Alpokból származik. Ásványtani összetételét tekintve mintegy húsz-huszonöt különböző kőzet széttöredezett, elkoptatott darabjait tartalmazza. A hordalék legnagyobb része kvarcból, mészkőből és kristályos palából tevődik össze. Ezenkívül sok amfibolt, piroxént és gránitot tartalmaz. A Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszéke dr. Papp Ferenc műegyetemi tanár vezetésével részletes vizsgálatot végzett a nagymarosi és a bajai hordalékmérő állomásoknál egy-egy közepes magasságú vízállásnál végzett mérésből származó lebegtetett, görgetett és fenékanyag mintáinak ásványtani összetételére vonatkozóan.* A vizsgálatokat a szokásos szediment-petrográfiai módszerekkel végezték el, binokuláris, illetve polarizációs kutató-mikroszkóp segítségével. A hordalékszemekről a vizsgálatra való előkészitése során először a karbonátos és limonitos bevonatot távolították el 30%-os HCl-lel, majd az anyagot desztillált vízzel való átmosás után 2,75-ös fajsúlyra beállított bromoformmal könnyű és nehéz frakcióra bontották. Az így előkészített anyag ásványi összetételét polarizációs mikroszkóppal határozták meg. Ennek az eljárásnak az a * Itt jegyezzük meg, hogy valamennyi hordalékmintát ásványtani összetétel szempontjából az Ásvány- és Földtani Tanszék vizsgálta meg. A vizsgálatokat dr. Papp Ferenc műegyetemi tanár végezte. A munkában Kertész Pál és Meizl István is résztvettek. 296
