Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - IV. A vízfolyások egyensúlya és a hordalékmozgás
függvénye az időnek, T-nek. a érték jellemzi a víztározók feliszapolódását és értéke — Taylor szerint — 0 és 1 között változik. Orth eljárásával is természetesen csak a megbízható megbecsülése vagy kiszámítása után kaphatjuk meg a víztározók feliszapolódásának tartósságát. Orth, illetőleg Samov szerint a értéke leggyakrabban 0,75 és 1,0 között változik. Samov az előző eljárást továbbfejlesztette, és a tetszés szerinti százalékos feltöltödés idejének meghatározására görbesereget szerkesztett. Módszerével igen könnyen megkaphatjuk, hogy milyen időtartamokhoz milyen feltöltődések tartoznak. Ehhez az eljáráshoz is szükséges azonban a tározó feltöltődésére jellemző a érték, illetve az érkező hordalékból lerakódó G0 hordalékmennyiség ismerete. Véleményünk szerint a víztározók feltöltődésének időtartamát analitikus eljárással igen nehéz meghatározni. Legcélszerűbbnek látszik, ha megbecsüljük, hogy hány év után várhatjuk a folyó új egyensúlyi helyzetének kialakulását. Természetesen ezt az időtartamot sem könnyű megállapítani, de óvatosan eljárva megközelíthetjük a helyes értéket. Ha ez az időtartam már adott, a többi tározóra nyert tapasztalat alapján az évenkénti feltöltődések csökkenésének menetét nagyobb hiba nélkül felvehetjük, ami által feladatunkat már megoldottuk. A minimális szelvény szerint vagy más eljárással meghatározva a V’ tározótérfogatot, ellenőrizhetjük kiszámított értékeinket. Példaképpen bemutatjuk a Dunán Visegrádnál tervezett duzzasztómű felett várható feltöltődések mértékének meghatározására vonatkozó számításokat. A tervező vállalat adatai szerint a nagyvízi medertérfogat, a ráduzzasztott víztérfogattal együttesen, a duzzasztási határig, kereken V = 650 000 000 m3-re tehető. A teljes feltöltödés kiszámításának egyik módja annak a tapasztalatnak a felhasználása, hogy a tározótér mindaddig feltöltődik, amíg az évenként előforduló nagyobb árvizeket zavartalanul levezető minimális szelvényterület ki nem alakul. A minimális szelvényterületnél — a feltevések szerint — a vízhozamot a lerakódó iszaphordalék határsebessége, vagyis mintegy 0,7—1,0 m/sec vízsebesség vezeti le. E szerint az elgondolás szerint tehát a duzzasztótér feltöltődése mindaddig folytatódik, amíg ez a minimális szelvényterület elő nem áll. Az ezt követő újabb lerakódások már csak időlegesek lesznek, mert a következő nagyvíz újra helyreállítja a minimális szelvényt. Természetesen azzal is számolni kell, hogy a minimális szelvény kialakulása után a mederanyag durvulhat, ami viszont azt jelenti, hogy nagyobb sebesség lehetséges, és így kisebb minimális szelvény is elegendő. Ez pedig végeredményben arra utal, hogy a feltöltődések a duzzasztómű megépítése után hosszú, hosszú idők után bizonyos mértékig tovább is növekedhetnek. Ezzel az eljárással Károlyi Zoltán számította a várható feltöltődéseket. Számításai szerint a teljes feltöltödés a legkedvezőtlenebb esetben sem haladja meg a 60—65 000 000 ms-t. Mivel több más elgondolás alapján végzett számítás igazolni látszik a fenti eredményt, további vizsgálatainknál a V’ — 65 000 000 m3 értéket vesszük figyelembe. A többi eljárásnál nem a várható teljes feltöltődések mértékét kapjuk eredményként, hanem az érkező hordalékmennyiségek figyelembevételével kiszámíthatjuk az első években bekövetkező lerakódásokat. 279
