Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - IV. A vízfolyások egyensúlya és a hordalékmozgás
A mérési pontok sűrűségét a hordaléklerakódások milyensége szerint állapítják meg. Ha igen változatos a lerakodott hordalék felszíne, akkor sűrű mérési hálózat szükséges. A mérési pontok helyzetét valamilyen ismert eljárásssal szokták pontosan rögzíteni. A rétegvonalas mérés lényegesen nagyobb mérési munkát igényel, mint a szelvényekben való mérés. Éppen ezért alkalmazása csak abban az esetben indokolt, ha az eredeti tározóról is rendelkezésre állnak pontos rétegvonalas felvételek. A rétegvonalas térképről az egyes rétegvonalak által bezárt területek planimetrálása révén számítják a hordaléklerakódásokat. A víztározók feliszapolódásának mérésére és észlelésére vonatkozó eljárások ismertetése után térjünk át a várható feltöltődések mértékének meghatározására. Nyilvánvaló, hogy a várható feltöltődéseket már a víztározó tervezésénél célszerű megismerni. Bár megépült víztározók feltöltődésének észlelése — mint már felsoroltuk — igen lényeges, de a kérdéses víztározó szempontjából már csak a bekövetkezett tények rögzítését jelenti. Mára tervezésnél kellene ismernünk 100 o'l ' 50 QT I ' |elephant P—| 1916- _J __I 1 I-B 2 ui 5 r~ldo,T ev 92. ábra. Az »Austin«, a »Faal«, és az »Elephant Butte« víztározók feltöltődése, Samov szerint a várható feltöltődéseket, mert csak ily módon lehet azt a tározó üzeménél, a szerkezeti részleteknél stb. figyelembe venni. Sok esetben — ha előre ismerték volna a később bekövetkező nagymérvű feltöltődéseket — a művet talán meg sem építették volna. Különösen áll ez sok régebben épült és ma már teljesen feltöltődött víztározóra. Sajnos, a várható feltöltődések pontos meghatározására ma még nem áll rendelkezésre megbízható módszer. Mégis az elmúlt évtizedekben ezen a téren is nagy a fejlődés. Soroljuk fel, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak a víztározók várható feliszapolódásának meghatározására. Számos víztározó medencére meghatározták a tározótérfogat egységére eső százalékos feltöltődésriek, vagyis a|~ 100 j időbeli változását. Samov több víztározó medencére vonatkozóan ezeket az értékeket az idő függvényében ábráT v' n ^ uo zolta. A -— V 100 = f(T) függvények igen jól mutatják, hogy miképpen ment végbe az egyes víztározók feliszapolódása. Sajnos, ezek a függvények víztározó medencénként annyira egyéniek és sajátosak, hogy általánosításuk nem lehetséges. A 92. ábrán feltüntettük Samov nyomán az Austin, a Faal és az 270
