Bogárdi János: A hordalékmozgás elmélete (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955)
Első rész: A görgetett és a lebegtetett hordalék mozgása - IV. A vízfolyások egyensúlya és a hordalékmozgás
leülepszik. Orth számos víztározóra vonatkozó adat feldolgozása révén azt találta, hogy a tározótérfogat növekedésével növekedett a vízgyűjtőterület egységére eső feltöltődés. y A víztározó medence alakja, ha a - érték nagy, nincs befolyással a felF töltődés mértékére. Ha azonban a vízgyűjtőterület egységére eső tározótérfogat viszonylag kicsiny, akkor a medence alakja a lebegtetett hordalék leülepedése révén már befolyással van a feltöltődésre. Ilyen esetekben más a feltöltődés rövid és mély víztározóknál, mint a hosszú és sekély medencénél. A víztározó medencének a folyó hosszában való helyzete azáltal befolyásolja a feltöltődési, hogy más a hordalék szemösszetétele a folyó felső-, középső- vagy alsó szakaszán. Nyilvánvalóan a fojyó felső szakaszán levő víztározó medence a nagytömegű durva fenékhordalék következtében lényegesen gyorsabban feltöltődhet, mint az alsóbb szakaszokon, ahol a görgetve szállított és teljes egészében a víztározóban visszamaradó görgetett hordalék mennyisége jelentéktelen. Végül a feltöltődést a duzzasztómű kezelése is nagymértékben befolyásolhatja. Gondolunk itt elsősorban arra a körülményre — különösen a folyami duzzasztóknál —, hogy árvízkor szabadon lebocsátják az árvízi hozamot. Ebben az esetben az évenkénti hordalékszállítás jelentős részét kitevő árvízi hordaléktömegek nagyrésze szabadon jut a gát alatti szakaszra. Viszont ha állandó a duzzasztás, vagy csak kivételesen fordul elő szabad vízleeresztés, a víztározó feliszapolódását tekintve az előbb említett előnyökre már nem számíthatunk. A folyócsatornázásokkal kapcsolatos hordalék-problémák legnehezebb része a várható feliszapotódások mértékének meghatározása. Megnehezíti ezt a feladatot az a körülmény, hogy mind ez ideig a víztározók feliszapolódásának észlelésére és mérésére vonatkozóan a kutatók között még nem alakult ki egységes és határozott vélemény. Ennek következtében a rendelkezésre álló adatok, amelyeket az egyes víztározók feliszapolódásának vizsgálata révén gyűjtöttek, eléggé szerteágazók és gyakran az egyes kutatók szubjektivitásával terheltek. A legújabb időkben azonban ezen a téren már bizonyos javulást tapasztalhatunk. Ha nem is általánosságban, de a legjobban érdekelt országokban már megkezdték a víztározók feliszapolódásának észlelésére és mérésére vonatkozó módszerek egységesítését. Mivel pedig a főfeladat megoldása, a várható felisza- polódások mértékének meghatározása elsősorban a már megépült víztározók fel- töltődésére vonatkozó tapasztalatok alapján történik, az egységes és célravezető észlelési és mérési módszerek rendkívül lényegesek. Természetesen a víztározók feliszapolódásának észlelése és mérése nemcsak a fentemlített szempontból fontos. Az egyes víztározók feliszapolódására vonatkozó észlelések hasznosak: 1. A kérdéses víztározó jövőbeli feltöltődésének, valamint az ebből származó károk megállapításának és 2. a kérdéses tározó térfogatgörbéjének időszakos módosítása szempontjából ; 3. a vizsgált vízfolyáson végzett hordalékmérések alapján a vízgyűjtőterületen való hordalékképződés mértékének megállapításánál és a vízgyűjtő- terület, valamint a klimatikus tényezőknek a hordalékképződésre gyakorolt hatásának tanulmányozásánál, végül 4. ugyanannál a vízgyűjtőterületnél különböző tervezési munkálatok hordalékfeladatainak megoldásánál. 268
