Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
4. Bitumenes talajszilárdítás
52 A bitumenekkel szilárdított talajrétegeknek a forgalomba helyezéséig, ill. valamely felületi védőréteg ráhelyezéséig bizonyos meghatározott.időtartamra van szükségük a kielégitő stabilitás biztosításához. Ez az időtartam magától értetődően függ a talaj nedvességétől, a külső hőmérséklettől és mindenekelőtt a kötőanyagféleségtől. A bitumenféleségekkel szilárdított talajok csak akkor adhatók át a forgalomnak, ha az illető jármüvek semmiféle maradandó benyomódást nem hagynak maguk után. Ezzel szemben áll az a vélemény, hogy a friss stabilizációt minél sűrűbben kell forgalommal járatni. Ezáltal a jó minőséghez megkövetelt utótömöritést még olyan időpontig kapja meg, ameddig a kötőanyag még képes ezt az új, tömör elhelyezkedést konzerválni. India homokos területein az útépítés már régen problémát jelent. Madras állam óriási kiterjedésű homokos partmenti sávján ez a prob-léma különösen nehéz. Az ilyen partmenti homokos területeken rendszerint nem áll rendelkezésre jó.útépítési anyag,zúzottkő /gazdaságos szállítási távolságon belül/. Egyes helyeken ezeket az a- nyagokat 100 mérföldön felüli távolságokról szállítják. Az utóbbi években azonban az útépités ebben az államban ezekre a homokos területekre is kiterjedt, és ez szükségessé tette a helyszínen rendelkezésre álló anyagok-felhasználását a különböző talajszilárdi- tási eljárásoknál. Egyes korábbi munkáknál a homok-agyag kombinációt alkalmazták az útalaphoz, de ez nem bizonyult kielégitő megoldásnak, mert a gépesítés Indiában alacsony fokon áll, az agyagtalaj szükséges mértékig való porlasztása és megfelelő keverése i- gen nagy problémát jelentett. Olyan területeken, melyek az időszakos esőzések következtében szélsőséges nedvesség-változásoknak,vagy elárasztásnak vannak kitéve - ami pedig ezeken a partmenti sávokon gyakori -, a homok-agyag kombináció nem adja meg a közlekedés dinamikus hatásainak elviseléséhez szükséges szilárdságot és igy a- laprétegül nem alkalmazható. Ezért a homokos talajt olyan anyagokkal kell szilárdítani, melyek szilárdságot nyújtanak a talajtömegnek és a vizet nem eresztik át. A korábbi munkáknál kis százalékarányé cement hozzáadásával dolgoztak és a cementtel kezelt talajt használták fel, mint útalapot. A kivánt szilárdságot azonban ilyen esetekben nagyon nehezen lehetett elérni kis cement adagolással, mert a szél hatására ezek az anyagok merevekké és töredezővé váltak.
