Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
4. Bitumenes talajszilárdítás
42 A számítást a 4. oszlopban végezzük el. Az egyes szemcse- frakciókhoz tartozó részmennyiségeket összeadjuk és az 5. oszlopban a 6" g tényezővel szorozzuk. A 6. rovatban a kötőanyagmeny- nyiséget az együttes mennyiségre vonatkoztatjuk. A q tömörítési tényező nagy jelentőségű, mert a tényező közvetítésével a kötőanyag mennyiség összhangba hozható a tömörítési munkával. Erősen tömörített szilárdítások kisebb kötőanyag mennyiséget igényelnek, mint a gyengén tömöritettek. A q tömörítési tényezőt a kiinduló számitás alapján úgy állapítják meg,hogy a Marshall eljárásnak megfelelő szilárdításnál q = 1 érték mellett érjük el a legnagyobb térfogatsúlyt. Statisztikai vizsgálatok azt az eredményt adták, hogy q = 0,9 tömörítési tényezőnél érjük el a legn. gyobb szilárdságot. Minthogy a talajszilárditá- soknál az állékonyság szempontja áll az előtérben, ajánlatos 0,9 nagyságú tömörítési tényezővel számolni, annyival is inkább, mert a tömörödés az épitési helyen részben hagyobb is, mint a Marshall kísérletnél. 0,8-ig terjedő tömörségi tényezővel bitumenes talajszilár- ditásoknál még kedvező kötőanyag adagolás lehetséges, mert a tömörítéshez hiányzó nedvességet viz hozzáadásával el lehet érni. A tömörítési tényező csökkentése 0,8-ra,a kötőanyag-mennyiség csökkentését jelenti .aminek következtében a kötőanyag kenőhatása csökken, mindenek előtt kötött talajoknál. Ilyen adagolás nagy természetes víztartalmú talajoknál indokolt, mert ezáltal csökkenthető az össz-nedvessógtartalom. A kötőanyagok számítása szempontjából fontos figyelembe vennünk a kötőanyag fajsúlyát, mert hiszen a kötőanyag méretezése a felületi elmélet szerint a kötőanyagok térfogatából indul ki. A kötőanyag fajsúlyok a következők: útépítési kátrány 1,20 g/cm^ bitumenes kátrány 1,18 g/cm^ karbid 1.15 g/cm5 hidegen beépített kátrány 1,14 g/cm^ bitumen B 80 1,02 g/cm^ A bitumenes talajszilérditásnál a tömörítés szempontjából
