Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)

4. Bitumenes talajszilárdítás

39

nyagszükségletéből indulunk ki, amely bizonyos határok között ingadozik.

Tala.ifrakció

_______

0

,06 mm

16

0,06-0,2

10

0,2 -0,6

6,4

0,6 -2,0

4,0

2,0 -6,0

2,6

6,0

1,0

Kraemer általános érvényű kötőanyag- és vízadagolás számítást dolgozott ki, amely az összes mesterségesen tömöritett építőanyagokra érvényes, és a felületi elméleten alapszik L8j. Szerinte az egyes ásványi és talajszemcsék olyan vastagságú folyadékfilmmel vonódnak be, amelynek nagysága törvényszerű függvénykapcsolatban áll a szemcsék felületével. A szemcsefelület és a folyadékfilm vastagsága közötti hiberbólikus függvényt számítással és kísérleti úton is ki lebet mutatni, amelynek alapján lehetségessé válik a mesterségesen tömöritett építőanyagok általános folyadékadagolása.

Az optimális kötőanyag szükséglet meghatározása céljából az egyes szemszerkezeti frakciókhoz kisérletsorozatot végeztek a Marshall eljárás szerint, amig a legkedvezőbb víztartalom meghatározására a Proctor-eljárás szerint végeztek kisérletsorozatot. A mért értékekből egy egyenletrendszer segítségével határozták meg a legkedvezőbb kötőanyag- illetve viztartartalmat, az egyes szem- szerkezeti frakciók számára, amelynél a Marshall- illetve Proctor kísérlet a legnagyobb térfogatsúlyt adja. Az igy kapott értékeknek az az előnyük, hogy az összes tetszőleges talajfajtákra érvényesek és lehetővé teszik a legkedvezőbb kötőanyag és vízmennyiség pontos számítását.

Ellenőrző vizsgálatok azt mutatták, hogy az egy és ugyanazon talajra számítási úton és empirikusan meghatározott optimális viz- és kötőanyag mennyiségek rendszerint nem tértek el egymástól 10 százaléknál nagyobb mértékben. Ez azt jelenti, hogy egy talaj, amelynek a számítás szerinti optimális víztartalma a Proctor