Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
4. Bitumenes talajszilárdítás
hideg bitumen hidegen beépített kátrány bitumenemulzió kátrányemulzió A kötőanyagok nyúlósságuk szerint osztályozhatók. Érvényes általános irányelvként, hogy minél durvább szemű a talaj, annál nyúlósabb a kötőanyag; minél finomabb szemcséjű a talaj, annál hifolyósabb a kötőanyag. A gyakorlatban a kavics és homok-talajok bitumenes szilárdítása szempontjából a forrón beépített kátrány a legnagyobb jelentőségű. Célszerű T 40/70, illetve T 80/125 közepes nyúlóssé- gú anyagot választani, különösen meleg nyári hónapokban pedig T 140/250 nyúlósságú anyagot. Kötött talajoknál sok esetben higfo- lyós kátrányokat, hidegen beépített kátrányokat és kátrányemulziókat használnak. A kötőanyag-fajta és a nyúlósság megválasztására döntő befolyású az a körülmény, hogy a keverésnél a nedves és hideg talajt a kötőanyagnak egyenletesen körül kell vennie. Jobb keverőhatás elérése céljából ajánlatos kötött talajokhoz 2 % mészhidrá- tot adagolni, amely megjavítja a kötőanyag tapadóképességét és csökkenti a talaj viz iránti érzékenységét. Figyelembe veendő, hogy mindenekelőtt a hlgfolyós kátrányok a hidegen beépített kátrányok és a kátrány - emulziók bizonyos, kötési időt igényelnek, amely alatt a könnyű és a közepesen illő o- lajok eltávoznak. A kötési folyamat következtében a kezdeti stádiumban kisebb az állékonyság, a szilárdítás végső állapota szempontjából azonban ennek nincs jelentősége. A hazai hígított bitumenek jellemzőit és az alkalmazásra vonatkozó,általános irányelveket a következő táblázatok foglalják össze. 35
