Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)

3. Cementes talajszilárdítás

29 d. / Az építmény kritikus pontjai a munkahézagok és burko­latszélek. e. / Az időállóság előzetes tervezéséhez szolgáló módszerek revízióra szorulnak; némelyek túl szigorúak, mások nem elégsége­sek. Hazai vonatkozásban a cementes szilárdítás alkalmazási le­hetősége a legnagyobb, mert a leggyakoribb talajfajták jelentős része cementtel előnyösen szilárdítható. Az újabban összegyűjtött mintegy 250 vizsgálati adat feldolgozása valószínűleg lehetővé te­szi a jelenlegi vizsgálatok némi egyszerűsítését. A kivitelezés módját illetően a hazai kísérleti szakaszok megfigyelési adatai alapján megállapították, hogy kissé kötött talajok esetében mezőgazdasági eszközökkel /kultivátor, borona/ is kielégítő eredmény elérhető ugyan, ha az ellenőrzés nagyon gon­dos. Nagyobb teljesítmény és gazdaságos munka azonban korszerű szilárdító gépek nélkül nem biztosítható. A tömörítéshez a gumiab­roncsos henger nélkülözhetetlen C7H» 3.4 A cementes szilárdítás vízépítési lehetőségei A cementes szilárdítás a legrégibb és ennek megfelelően a leginkább feltárt szilárditási eljárás az útépítésben. A vízépí­tési szempontból - mint ahogy a későbbi fejezetekben látni fog­juk - egyéb megoldások, pl. bitumenes szilárdítás alkalmazása elő­nyösebbnek látszik. Mindenesetre a cementes szilárdítás egyszerű előkészithetősége olyan előny, amelyet nem szabad figyelmen kí­vül hagyni. Tehát, ha felmerül a szilárdítás építésének szükséges­sége a vizépitésben, a cementes megoldást - hacsak nem teljesen ki­zárt - laboratóriumi szinten vizsgálni kell, összehasonlítva más eljárással.,A ténylegesen alkalmazott stilárditás fajtát az elért hatások /pl. szilárdság, vizzáróság, stb./ a rendelkezésre álló gé­pek és a költségek egybevetésével kell kiválasztani.

Next

/
Thumbnails
Contents