Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
3. Cementes talajszilárdítás
20 helyi megmunkálhatóság és az egyenletes cementtalaj-keverék biztosítósa érdekében - a talaj szerkezetének mésszel való kezelése vagy kellő mennyiségű homok, ill. más szemcsés anyag hozzákeverése útján történő megjavítás! lehetőségeit is meg kell vizsgálni. A talajok ásványi - kémiai tulajdonságait illetően nem sta- bilizálhatók:- a szerves és nagy humusztartalmú talajok,- az agressziv és szikes talajok /az oldható sók összmeny- ^ nyisége meghaladja a 2 %-ot/,- a nátrium-montmorillonit tartalmú kötött talajok,- a savanyú talajok /ha pH-értékük 5-nél kisebb/. Utóbbiakat 2-4 súly % mész adagolásával lehet közömbösíteni, és igy szilárdításra alkalmassá tenni. Az amerikai tapasztalatok szerint a cementes szilárdítás a leggyakrabban alkalmazható eljárás, mert az alábbi követelményeket kielégítő bármilyen talaj esetén megfelelő [^lj] s a. / a 0,002 mm-nél kisebb szemcsék aránya 35 %-nál kisebb, b. / a 4,76 mm-nél kisebb szemcsék aránya 55 %-nál nagyobb, c. / legnagyobb szemcseátmérő kisebb 3 hüvelyknél, d. / folyási határ kisebb mint 50 %, e. / plasztikus index kisebb mint 25 %. 3.1.2 Cementek Talajszilárditási célokra rendszerint szabványos 400, vagy 500-as cementet használjak. Magas csillámtartalmú vagy kissé savanyú /pH = 5-6/, gyengén kötött talajok esetén 400-as cement /különösen a hejőcsabai gyártmányú/ rendszerint egyáltalán nem vagy ^ csak nagyon magas adagolással használható. A 300-as cement adagolása főleg egyenletes szemcséjű homok esetében jöhet szóba, amikor is a cement egy része inaktiv töltőanyagként használható fel. A laboratóriumi vizsgálatot lehetőleg azzal a cementfajtával /gyártmánnyal/ kell végezni, amelyet a kivitelezés során terveznek felhasználni. Sok esetben ugyanis különböző cementek u- gyanazzal a talajjal eléggé eltérő szilárdságot és vizzáróságot
