Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
9. Talajszilárdítás bitumenemulzióval
108 kát, amelyeket felületi bevonásoknál, vagy foltozásoknál használnak. Ezek a kővel való érintkezésnél azonnal megkötnek, s keverési folyamatra használhatatlanok. Az EL tipus viszont lassankötő, s mindenféle keveréshez alkalmas. 9.1 Bitumenemulziós tala.iszilárditás az útépítésben A nyugatnémet útépitési kutatóintézet aszfalt- és kátrány- utakkal foglalkozó munkacsoportja 1963. végén kiadta az "Irányelvek az útépítéshez hideg eljárással, bitumenemulzió és hideg bitumen alkalmazásával" c. tanulmányát. A hideg eljárásokat az jellemzi, hogy a kötő- és ásványanyagokat nem szükséges melegíteni vagy heviteni, szemben a meleg beépítési móddal, melynél a keveréket forrón vagy melegen kell e- lökésziteni. A hideg eljárás olyan kötőanyagokat ir elő, melyek me- legitetlenül olyan higfolyósak, hogy ebben az állapotban permet ezüstök vagy ugyancsak melegitetlen kőféleségekkel keverhetők. Ez az előfeltétel csak a bitumen emulziókra és a hideg bitumenre érvényes 2 . A német DIV szabványok a különféle igényeknek megfelelően számos emulzió fajtát rögzítenek, amelyeknek Üzemszerű gyártása és felhasználása évek óta folyik. Bitumenemulzió útépítésben a követke ző célokra használható: a./ Felületi védőrétegek /felületi kezelések/. Ezek lehetnek:- elsődleges kezelés homokiszapolású kavicsburkolaton,- bitumenes burkolatok utókezelése és póruszárás,- felületi kezelés cementburkolaton,- utókezelés, mint bitumenes burkolatok nyersbevonatfj,- felületi kezelés kőburkolaton,- felületi kezelés emulzióiszappal. A felületi kezelés mindezen formájánál csak a nem stabil bitumenemulzió fajták jöhetnek számitásba, kivéve az emulziós i- szapokkal való kezelést, amelyhez stabil emulzió szükséges. Hogy
