Bogárdi István: Talajszilárdítás és vízépítés (VMGT 3., VIZDOK, Budapest, 1969)
1. A talajszilárdítás általános szempontjai
1. A TALAJSZILÁRDITÁS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI A talajszilárditás olyan technológiai műveletek összessége, amelyek eredményeképpen a talaj irreverzibilisen szilárddá, mechanikailag tartóssá és az időjárással szemben ellenállóvá válik L2H. A vizépités szempontjából egyéb követelményeket is állíthatunk a talajszilárditással szemben /pl. szivárgásgátlás/, s ugyanakkor a szilárdsági előírásokból engedhetünk. A talajszilárditás általában a következő technológiai műveletek végrehajtását teszi szükségessé:- a talaj poritása /aprítása/,- a kötőanyag /és a viz/ pontos adagolása,- valamint egyenletes összekeverése a talajjal,- keverék kellő fokú tömörítése és egyenletes felület kialakítása,- a talajszilárditás megfelelő utókezelése. I A talajszilárditás általában a helyszínen korszerű célgépekkel, ritkábban telepen való keverés útján készül. A helyi talaj szilárdítása révén épülő útépitési szerkezetek, alaprétegek és ágyazatok a legtöbb esetben műszakilag, gazdaságilag egyaránt lényegesen előnyösebbek, mint a hagyományos durva zúzott kő rétegek. A műszaki előnyök:- mindenfajta talajszilárditás vízzel szemben ellenálló, tehát kizárja az alatta lévő földmű utólagos elnedvesedését és igy a teherbiróképesség lecsökkentését,- a szilárdított rétegek annyira tömörek, hogy a forgalom dinamikus hatására utólag mér nem tömörődnek, és igy nem veszélyeztetik az útpálya egyenletességét. Gazdasági előnyök:- a helyi talaj szilárdításához szükséges építőanyagok /kötőanyagok, illetve más vegyszerek/ vasúti és közúti szállítási i
