Bogárdi István: A vízgazdálkodás ágazatainak hidrológiai szempontjai. 1. Árvízvédelem (VITUKI, Budapest, 1972)
2. Árvízkárcsökkentés sajátos hidrológiai problémái
34 két eset kombinációja adja! a korábbi adatsort a jelenre kell transz!ormaiul, megállapítani statisztikai jellemzőit, felvenni a. jövőben várható inhomogenitáo trendjét és erre szuper- ponélni a valószínűségi változó véletlen jellegű változását. d/ Az adatsor nem független j ellenéből credo bizonytalanság, amely tulajdonképpen csak látszólag bizonytalanság. Ugyanis, ha a statisztikai próbával ellenőrzött függetlenség nem teljesül, megfelelő más statisztikai modellel kell leírni a jelenséget /pl. Markov-lánc- cal/ és a bizonytalanság máris kiküszöbölődik. 2. /,avizkakcöOkiú;ijti:ö öajátoö hidrológiai íhoblkiíái. 2.1. Töltések árvízi terhelése Síkvidéki, kisesésü folyószakaszokon levonuló árvizek időtartama gyakran igen nagy. Az árvízvédelmi töltéseket legtöbbször olyan magasra kiépítették, - vagy közeljövőben kiépítik, hogy a töltést meghágó árvizek valószínűsége elhanyagolhatóan kicsi. Az ár- viz időtartamával és magasságával egyaránt összefüggő, fárasztó igénybevételnek tekinthető terhelés hatására, az idők folyamán fokozatosan elöregedő töltésben és altalajban olyan veszélyes jelenségek léphetnek fel, amelyek töltésszakadást okozhatnak. Magyarországon áthaladó két legnagyobb folyón - a Dunán és Tiszán utoljára 1965, 1967, illetve 1970-ben vonultak le olyan hosszantartó és magas árvizek, amelyeknél az említett fárasztó hatás jelentette a legnagyobb veszélyt. Bevezették az árvízi terhelés fogalmát, amely együttesen figyelembe veszi a vízállást ée az időtartamot is, igy alkalmas az árviz okozta fárasztó igénybevétel jellemzésére [57]. Az árhullám hatására a töltésben és az altalajban káros jelenségek, u.n. árvízi hatások lépnek fel. Ha ezen hatások egyike a töltésszelvény szempontjából kritikus értékét eléri, töltésszakadás és igy árvízi elöntés keletkezik. A legfontosabb árvízi hatásokat a 2. 3 fejezet tárgyalja. Mivel a teljes árhullámképre sem determinisztikus, 3em stochasztikus alapon, sem előrejelzéssel, sem részletes tervezéssel nem tudjuk méretezni jelenleg a védvonalat, az árhullámkép olyan jellemzőit választjuk ki, amelyek az árvízi hatásokkal leginkább összefüggésbe hozhatók /tetőző vízhozam, vízállás, teljes vízmennyiség, tartósság, árvízi terhelés, stb./. Az 1.3 fejezetben bemutattuk, hogy többféle módszerrel becsülhetjük ezeket a paramétereket a meteorológiai és vízgyűjtő jellemzőkkel, vagy közvetlen statisztikai feldolgozással. Hnnek a fejezetnek fő témája az árvízi terhelés elemzése, amely a tültésrendszer szempontjából az egyik legfontosabb árvizi jellemző. Nemcsak a statisztikai vizsgálatát mutatjuk be, hanem rávilágítunk a káros árvizi jelenségekkel való kapcsolatára is. /.rvizi terhelésnek nevezzük a visálláa-időuor meghatározott szint feletti területét. A kiválasztott szint megfelel a vizsgált szelvénynek annak a vízállásnak, amikor a viz a töltéslábat eléri. Adott árhullám esetén definíciószerűen /19. ábra/ Árvízi terhelés L = x\ 2 /h-hj/ . dt /49/ ahol L az árvizi terhelés /m.nap/, /tg-ti/ a kiválasztott hj szint feletti vízállások időtartama /nap/. A továbbiakban az árvizi terhelést a napi vízállásokból közolitően számítottuk: 'T2 1 ■ £«, s 19. ábra. Az árvizi terhelés definíciója /50/
