Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Bevezető
? növényfajoktól függően _ május végétől, június középétől vált szükségessé. J Ezekben a térségekben az őszi—téli víztöbblet károsító hatása is állandóan fenyegetett. Nyár végén (augusztus derekán) az öntözést abbahagyták, részben a növények kisebb vízigénye, de főképpen a talajok káros víztartalma növelésének elkerülése céljából. A második világháborús pusztítás kiheverése után, az 1950-es évektől kezdve, az öntözés erőteljesebben kezdett fejlődni. 1950-től 1960-ig az öntözött terület 40 000—90 000 ha között változott. A nagy hidrotecnikai létesítmények (Tiszalöki Vízlépcső, Keleti Főcsatorna stb.) még nagyobb területek öntözését tették lehetővé. 1960-tól az öntözött terület nagysága 100 000—270 000 ha között ingadozott. E nagy ingadozás oka a szélsőséges időjárás volt. Az 1960-as éveket követően főleg a szántóföldi növények öntözése növekedett. A klasszikusan öntözött növények területe átmenetileg tetőződött. Öntözésünkben a Tisza II. Vízlépcső új helyzetet teremtett. A mélyebb fekvésű réti térségeken elterjedt öntözés helyett a MÉM TMI tervkoncepciója elsősorban a magasabb fekvésű, mélyebb talajvízszintű, jobb szántóföldi területek öntözését helyezte előtérbe. E szemléletbeli változásnak egyik fő oka a másodlagos szikesedés megakadályozása volt. A tárgykörben végzett gazdaságossági számítások is a jobb szántóföldi területek öntözését igazolták. Az idényen kívüli öntözés bevezetése elsősorban a feltétel nélkül öntözhető területeken vált lehetővé. Az új öntözési rendet 1963-ban a Debreceni Agrártudományi Főiskola Növénytermesztési Tanszéke ismertette. Az idényen kívüli öntözési rend sok vitát váltott ki, ezáltal serkentőleg hatott a kutatási programokra az öntözési idő, az öntözési víznorma felülvizsgálatára és részletesebb hazai kutatására. (Csak 1968—70 után jelentek meg — a hazai részletes kutatások alapján — olyan közlemények, amelyek az öntözési időpont helyesebb megállapítását, az öntözővíz-szükséglet pontosabb kiszámítását szolgálják.) Jelen kiadvány célja az idényen kívüli öntözési rend megismertetése, valamint gyakorlati öntözésünk és öntözési tudományunk azon részletismereteinek a feltárása, amelyek öntözésünk fejlesztésének eljövendő feladataira is rávilágítanak. Az öntözés fejlesztése számtalan —• meteorológiai, hidrológiai, kultúrtechnikai, vízépítési, vízgazdálkodási, üzemgazdasági stb. — ismeretet igényel. Az öntözés biológiai hátterének eddigi hazai kutatása és ismerete nem kielégítő. Magyarország sajátos ökológiai viszonyainak figyelembevételével az öntözés biológiai hátterét, valamint a természetes vízellátásnak sok évtized távlatában várható törvényszerűségeit jobban fel kell tárni ahhoz, hogy azok az öntözés távlati fejlesztéséhez, valamint az öntözés technikai, műszaki feltételeihez kielégítő támpontot nyújtsanak. Az idényen kívüli öntözési rend a viszonylag mélyebb talajvízszintű területeken a háromhónapos (hagyományos) öntözést — az évjáratoktól függően — az idény előtt három hónappal, és az idény után ugyancsak három hónappal megnyújthatja. A klasszikus öntözési idény — az évjáratoktól függően — ezáltal háromszorosára növelhető. Az idényen kívüli öntözési renddel tehát lényegesen növelhetjük az öntözés lehetőségét. Az öntözés klasszikus szabályai adott talajokon továbbra is érvényesek. Az új öntözési rend elsősorban a korábban kevésbé öntözött területekre vonatkozik. A talaj vízszintjének állásától függően azonban a hagyományosan öntözött területeken is a két öntözési rend szerencsésen egészítheti ki egymást. tí
