Bocz Ernő: Az idényen kívüli öntözés („Ma újdonság, holnap gyakorlat”, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978)
Az idényen kívüli öntözési rend jellemzői
növelték. Az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején már egyes kutatók — köztük a gyümölcs- termesztők — szükségesnek látták a talaj felső 100 cm-es rétegében a nedvességtartalom figyelemmel kísérését. Az idényen kívüli öntözés keretében bevezettük a talaj 200 cm-es mélységű nedvességvizsgálatát. A talajmintavételt és annak vizsgálatát a felső rétegben 5—10 cm-es, majd 20 és 30 cm-es szintenként végeztük (Bocz, 1968). A mérések egész éven keresztül havonta rendszeresen folytak. Mi tette szükségessé a talaj nedvességtartalmának ilyen mélységű vizsgálatát? Az idényen kívüli öntözésre alkalmas területeken a talajvízszint az évek átlagában olyan mélyen van, hogy közvetlenül nem befolyásolja a talaj felső rétegének, illetve a növény gyökérzónájának nedvességtartalmát. Itt mind a talaj, mind a növény vízellátása gyakorlatilag a légköri viszonyok függvénye. A talaj mélyebb rétegéből származó vízbevételt figyelmen kívül hagyjuk. Gyökérzóna. Kutatásaink folyamán felülvizsgáltuk az öntözés időpontját és a hatékonyságát befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban kialakult téziseket. Első helyen a növények gyökérmélységét és annak befolyását vizsgáltuk. A kalászos gabonaféléket az öntözési víznorma kiszámításánál a sekélyebb gyökérzetű növények csoportjába sorolták. Vizsgálataink szerint azonban a kalászos gabonaféléknél is a talaj felső 200 cm-es rétegének nedvességtartalmát ajánlatos figyelembe venni. A búza — az öntözés kezeléseitől függően — a talaj mélyebb rétegeinek nedvességtartalmát is jól hasznosítja. A kalászos gabonafélék évi egyszeri 80 mm-es öntözése — nagy termés esetében — a talaj vízkészletét — a nem öntözött területekhez képest — nem növeli. A talaj vízkészletét nem tölti fel, ezért a szárazabb évjáratokban idényen kívül rendszeresen öntözhetünk. A talaj száraz rétege. A talaj 200 cm mélységű rétegének szintenkénti nedvességtartalma évjáratonként szélsőségesen ingadozhat. A csapadékos évjáratokban a nedvességtartalmat ábrázoló görbe függőleges lefutású. Szárazabb években, illetve amikor több száraz év követi egymást, a talaj a 60—180 cm mélységben sokkal nagyobb mértékben szárad ki, mint a felső vagy a mélyebb rétegek (4. ábra). Az ilyen évjáratokban a viszonylag gyengébb vízgazdálkodású talajokon a talaj nedvességtartalmának görbéje („profilgörbéje”) nem függőleges lefutású. Ha a talajokban „száraz réteg” alakul ki, a talajnedvesség profilgörbéje a kiszáradás mértékének megfelelően balra hajlik. (Az idényen kívüli öntözéssel elsősorban a talaj mélyebb, „száraz rétegét” tüntetjük el.) Egyidejűleg természetesen a talaj felső rétegének nedvességhiányát is pótoljuk, ami kedvezően hat a vetőmag csírázására és a növény fejlődésére. talajréteg cm--------lucerna súly’/'-ban 4 . ábra. A talaj száraz rétegének kialakulása A korábbi talaj nedvesség-vizsgálat — a mélyebb talajvízszintű területeken — tehát a talaj legkritikusabb rétegének nedvességtartalmáról nem tájékoztatott. A talajnedvesség mérésének mélységét — az öntözés szükségességének meghatározása céljából — a talajvízszint határozza meg. A talajvízszint magassága általában hónapról hónapra lényegesen nem változik. Mélyebb, 300 cm-es talajvízszint esetén a talajnedvesség mérésének mélysége 200 cm; 200 cmesnél 100—130 cm; 100 cm-es talaj vízszintnél pedig 40 cm. Talajnedvesség-mérés. A talajok nedvességéről, annak rétegenkénti eloszlásáról korábban a legkülönbözőbb elképzelések voltak. Magasabb talajvízszint esetében, ha a talaj felső rétege kiszárad, a réteg vastagságának és a kiszáradottságnak megfelelően a hiányt pótolni kell. Az ilyen sekély termőréteg átnedvesítése egyes térségekben veszélytelen. A mediterrán térségben a nyári félév csapadéka kevés, továbbá előfordulásának gyakorisága kevésbé ingadozik. Az öntözési prognózis kidolgozása ezért könnyebb, és a prognózis szerint végzett öntözés nem hord magában veszélyeket. Nálunk a talaj felső 30—40 cm-es rétegének átnedvesítése (öntözése) azonban nagyon kockázatos. A talaj további nedvességbefogadó tartalékkal nem rendelkezik, és a mi szeszélyes időjárásunk mellett az esőzés bekövetkeztével, átvitt értelemben „túlöntözés”, termésdepresszió keletkezik. A legbiztonságosabb öntözés a mélyebb talajvíz- szintű területeken végezhető. Azonban amíg talajnedvesség-mérésünk csak a talaj legfelső rétegére korlátozódott, az öntözés szükségességének megítélésében nagy volt a tévedés lehetősége. A mélyebb talajvízszintű területeken a talaj felszíne esetenként vízzel telített volt. A tenyészidő elején vagy a te- nyészidő vége felé — a termésképzés előtt — a növények buja fejlettségűek voltak. A mélyebben 12
