Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XVII. A második világháború utáni évek
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően hálózat több km vezetékkel bővült a környező települések bekapcsolása céljából. Székesfehérváron a háború végén megkezdett csőri karsztvízre telepített víztermelő telep kiépítése folytatódott. A Szombathelyi vízmű három új mélyfúrású kúttal bővült és 1949-ben befejeződött a lebombázott víztorony újjáépítése is. Debrecenben a vízmű telep (mai I. számú vízmű) kútjainak vízszintje állandóan süllyedt, két új kút fúrásával, majd bekapcsolásával biztosították a szükséges kapacitást, a vas- mangántalanítóét pedig az újpesti Ister Vízmű leszerelt két szűrőhengerének felszerelésével növelték. Győrött új azbesztcsöves kutak épültek a régi kutak mellett, melyek vas szűrőcsöve az agresszív szénsav miatt ment tönkre. 1950-ben megkezdődött az akkor 15.000 m3/nap kapacitású vas-mangántalanító építése az újpesti vízműben leszerelt szűrők felhasználásával. Pécsett a szeszélyes hozamú Tettye-forrás vízmennyiségét a tározó rendszer bővítésével kívánták növelni, ez azonban nem járt eredménnyel, csupán a bővizű időszakban kihasználható tározótérfogat növekedett. A háború utáni évek legjelentősebb vízmű építése Kecskeméten történt. Az 1895-től kezdve - több mint 50 éven keresztül - halogatott közüzemi vízellátó rend szer építésének tényleges előkészítése, illetve beindítása 1948-1949-ben történt meg. Kecskemét Az egészséges ivóvízzel való ellátás már az 1850-es években a megismétlődő kolerajárványok miatt a lakosságnak és a város vezetőinek is állandó problémát okozott. A döntő fordulat 1872-ben az első mélyfúrású kút üzembe helyezésével következett be. Ezt követően a kutak egész sora épült a városban, melyek a második vízadó rétegből viszonylag jó minőségű vizet szolgáltattak. A város különböző pontjain az 1890-es évek elején 60 db fúrt, illetve szivattyúval ellátott ásott kút volt. A lakosság ivóvízellátása még sem volt megnyugtató, sem mennyiségi, sem egészségügyi szempontból. 1895-ben Zsigmondy Béla mérnök irányításával készült egy 301 méter mély fürt kút. Ekkor hoztak határozatot a városi vízmű megépítésének előkészítéséről. A vízkutatási munkák, az ún. Széktó területen 1907-ig folytak és elkészült a városi vízmű terve is. A vízmű létesítésének fő mozgatója Kada Elek polgármester volt. 1912-ig összesen 10, átlagosan 248 méter mély kút készült el. Az 1000 m’-es víztorony terveit Lechner Ödön készítette el, mely azonban nem valósult meg. A Zarka Elemér által tervezett vízmű létesítése és a város gazdasági haladása azonban az 1911. július 8-i földrengést követően megtorpant. A felvett kölcsönöket másra kellett fordítani. A két világháború között újabb fúrt kutak készültek, de nem városi közműves ellátás, hanem az egyedi vízellátás céljára. A közüzemi vízmű építésének érdekében a A Lechner-féle víztorony terve város vezetői 1948-ban kerestek kapcsolatot az Országos Tervhivatallal és az Országos Vízgazdálkodási Hivatallal. 1949-ben 6400 méter vezeték épült meg. A Víz-Csatornamű és Fürdő Vállalat 1950. december 1-jén kezdte meg tevékenységét. A vizet a Széktói területen üzemelő 9 db kút 89
