Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - XII. A vízművek működtetése a második világháború végéig
A vízművek működtetése a második világháború végéig vennie. A kölcsön törlesztésének futamideje, kamata határozta meg az évi törlesztés összegét, melyet az üzemeltetés költségével együtt a vízdíj bevételből kellett fedezni. A bevétel, illetve fedezet biztonsága érdekében a szabály- rendeletben kötelezték a vezeték mentén lévő ingatlan tulajdonosokat a víz bevezetésére, ezzel együtt a lakó és mellékhelyiségek alapján kivetett átalány vízdíj megfizetésére. Nemcsak a házi bekötéssel ellátott tulajdonosok számára volt kötelező a vízdíjfizetés, hanem a vezetékkel nem rendelkező utcák háztulajdonosait is kötelezte az előbbiekhez képest csökkentett összegű átalány. A közkifolyók 250 méteres körzetében lakókat tekintették ellátottnak, vízdíjfizetésre kötelezetteknek. Az ingatlanok bekötésének előírását szemlélteti Sátoraljaújhely vízmüve szabályrendeletének - melyet egy évvel az üzembe helyezés előtt hagyott jóvá a törvényhatóság. • 2. § A vízmű vizének a lakosság részére leendő kiszolgáltatása a városi csőhálózat mentén fekvő házak, illetve telkek közvetlen ellátásával, vagyis magánvízvezetékek létesítésével, továbbá a vízvezeték különböző pontjain elhelyezett nyilvános utcai közkutak felállításával közvetve történik. • 3. § Minden olyan, a városi csőhálózat mentén fekvő telek, vagy lakóház, mely legalább 3 lakószobát tartalmaz, tekintet nélkül arra, hogy a 3 lakószoba egy vagy több lakást képez e, a városi közművel összekapcsolandó, vagyis az illető tulajdonosok magánvezetékek létesítésére kötelezettek. A vízdíjakról Székesfehérvár 1912-ben kiadott vízdíjszabályzata az alábbiak szerint intézkedett: Vízdíjszabályzat Előre bocsájtatik, hogy a vízvezetéki csőhálózaton kívül fekvő és az utolsó közkúttól több mint 250 méter távolságra eső lakóházak és telkek tulajdonosai a vízdíjfizetés alól mentesek. A vízmű vizének használatáért a következő vízdíjak fizetendők: Olyan házakban, amelyek a vízvezetéki szabályrendelet értelmében magánvezetékek létesítése alól fel vannak mentve: minden lakószoba, konyha és istálló után külön-külön évenként 2- korona. Olyan házakban, amelyek a vízvezetéki szabályrendelet értelmében magánvezetékek létesítésére köteleztetnek, akár bevezetik tényleg a vizet, akár nem, továbbá a nem kötelezettek közül olyanok, hová a vízvezeték önként bevezettetik: Minden lakószoba, konyha és istálló után külön-külön évenként 6.-korona Irodák, boltok és egyéb oly üzletek után, melyek külön vízfogyasztással összekötve nincsenek: Minden 4 négyzetméternél nagyobb helyiség után egész 40 négyzetméterig évenként 6.- korona, 40 négyzetméternél nagyobb helyiségeknél minden további tíz négyzetméter után a vízdíj egy negyedével több fizetendő. Csonka maradvány teljes tíz négyzetméternek számít- tatik. Városi, megyei és állami középületek, közművelődési, jótékonysági intézetek, amennyiben a víz nem tényleges fogyasztás szerint fizettetnék, eltekintve az ezekben lévő lakásoktól, amelyek a II. csoport alá tartoznak: Minden 4 négyzetméternél nagyobb és 40 négyzetméternél kisebb helyiség után évenként 2,50 korona. Megjegyzendő, hogy 40 négyzetméternél nagyobb helyiségeknél minden további 10 négyzetméter után a vízdíj egy negyedrészével több fizetendő. Csonka maradvány teljes 10 négyzetméternek számíttatik. Ezeken az általános vízdíjakon kívül fizetendő még külön és évenként: II. csoportban IV. csoportban 1. Minden öblítő berendezésű ámyékszék 6 korona 3 korona 2. Minden fürdőszobáért 10 korona 10 korona 3. Minden vízzel öblített vizelde kagylóért 5 korona 2,50 korona 4. Kagyló nélküli vizelde egy folyóméteréért 10 korona 5 korona 5. Minden egyes mosókonyháért 7 korona 7 korona 6. A használatban levő személyszállító járművek után darabonként (hintó, bér- és társas-kocsi, stb.) 3 korona 3 korona Ezekért az átalánydíjakért fogyasztható vízmennyiség kiszámításánál alapul vétetik, (vízvezetéki szabályrendelet 60. §) hogy a II. és III. csoportnál a víz köbméterenkénti ára 25 fillér, míg a IV. csoport alá tartozóknál 12,5 fillér. Az átalány minden köbméternyi túllépése mindenkor 25 fillérrel fizetendő. Vízmérő-órával elszámolandó magánérdekű (vízvezetéki szabály- rendelet 59. §.) fogyasztásonként a víznek köbméterenkénti ára 25 fillér. Közérdekű és jótékonysági intézmények, ha a vizet köbméterenként fizetik, 12,5 fillérnyi egységárral vétetnek számításba. Érdekességként megemlíthető, hogy Kaposváron a vízdíj megállapításánál nemcsak az egyéni fogyasztó által felhasznált mennyiséget, ha az egész város átlagos napi fogyasztását is figyelembe vették. Ennek növekedése csökkentette a vízdíjat, Ezzel kívánták ösztönözni a vízfogyasztás növelését. Ezt az előírást valószínűleg néhány év múlva megbánták a városatyák, amikor a kapacitás elégtelensége miatt állandósult a városban a vízhiány. A városi vízellátás első időszakában - néhány kivételtől eltekintve - a vízmérők alkalmazása elenyésző volt. Később azonban a házi vízmérők beépítésének fokozatos terjedésével a vízdíjakat a ténylegesen igénybe vett víz mennyiség m3-e alapján határozták meg. A Városok Lapjában 1936. február 15-én megjelent táblázat mutatja a városok érvényben lévő vízdíjait: fillér/m3 fillér/m3 Budapest Debrecen 18 33 Gyöngyös Kispest 38-50 25 Sopron 28 Komárom 30 Kaposvár 35 Sátoraljaújhely 30 78
