Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - X. Községi vízművek
A két világháború között épült vízművek Balatonfüred vízmüvét viszonylag későn, 1935-ben építették meg, pedig a gravitációs, olcsó ellátáshoz a jó minőségű forrásvíz adott volt. A 720-1800 1/perc vízhozamú Siske forrás vizét a felső övezet 150 irú-es medencéjébe vezették, az alsó övezetet a 100 m3-es nyomáscsökkentő medence látta el. A hálózat 7,3 km öv. csőből épült, melyet 1938-ban 1,9 km-rel bővítették. Balatonföldvárnak már 1914-ben volt szüretien Balaton-vi- zet adó vízműve, a fogyasztásra alkalmas vizet szolgáltató tisztítóművet azonban csak 1936-ban helyezték üzembe. A durva kavics előszűrőből és homokszűrőből álló tisztítómű 7-800 mVnap kapacitású volt. A szivattyúházból 150 mines öv. főnyomó vezeték szállította a vizet a 110 m’-es medencébe. A főnyomó vezetékhez ac. csövekből épített hálózat csatlakozott. Hévíz vízmüvét társulat építette 1934-36 között. Az így létrehozott vízellátásból a lakosság 80 %-a részesült. A 84 méter mély fúrt kútból termálvizet lehetett termelni, így ebből a 39 C vízzel kellett az ellátást biztosítani. Első lépcsőben levegőztették, majd szénszűrőn vezették keresztül, és csör- gedeztetéssel tovább hűtötték. A hálózat az üdülő-település egészére kiterjedt, tárolásra víztorony épült. Szigligeten a két Eszterházy kastély és gazdasági épületek vízellátására 1912-1914 között 4 km-es vezetéket fektettek le, melyet egy kút táplált. 1939-ben a falu lakosai számára is épült kút és egyes utcákban vízvezeték. Balatonalmádi vízmüvének tervei 1939-ben készültek. A Remete-völgyi források foglalása, ezek vizét összegyűjtő 120 m3-es medence és az 1050 fm-es fővezeték azonban csak 1942-ben készült el. A kis keresztmetszetű elosztóhálózat az érdekelt lakók költségén épült meg összesen 4,5 km hosszban. Keszthely közműves vízellátásáról a második világháború előtt nem beszélhetünk. Meg kell említeni azonban a több km hosszú vezetéket, mely a vonyarcvashegyi forrásból látta el a Festetics kastélyt már 1885-ben. A településen mélyfúrású kutak, az ezekbe szerelt dugattyús szivattyúk és a néhány száz méteres vezetékhez kapcsolt közkifolyók látták el a lakosságot. Az 1941-ben létesített Ligeti vízmű (mélyfúrású kútból) 7 km vezetékkel és 17 közkifolyóval működött. X. Községi vízművek A 20. század elején az artézi kutakhoz kapcsolódó körzeti vízelvezető rendszereken kívül néhány kisebb településen épült vízmű. Ezek többsége azonban inkább néhány intézményre, üdülőre, bányatelepre, mezőgazdasági üzemre terjedt ki, így ezek házi vízellátó rendszernek tekinthetők. Két vízmüvet azonban történelmi szempontból érdemes külön megemlíteni. A Vas megyei Bejcgyertyános vízmüvét 1906-ban építették. A vízbeszerzés - mely ma is üzemel - a Herpenyő patak völgyében telepített 7 méter mély aknakútból történik, melyhez 30 méter hosszú galéria csatlakozik. A vizet hosz- szú évtizedeken keresztül benzinmotorral maghajtott duA siófoki víztorony 19ti7-ben
