Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VII. Közműves vízellátás
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig kultúrmérnöki hivatalok teendője volt, - mint jeleztük - a vízművek engedélyezésének szakértői oldala, ha viszont azok állami támogatással épültek, a terveket műszaki szempontból az Iparügyi Minisztérium vizsgálta felül. Ide tartoztak az artézi kutak is, ha azokra városi vagy községi, köztulajdonban lévő vízvezeték épült. Ha viszont a kutakat magánosok használták, akár körzeti vízvezetékek formájában is, a kultúrmérnöki hivatal egyedül intézkedhetett. VI. Közműves vízellátás Bár jelen kiadvány elsősorban Magyarország közműves vízellátásának történetével foglalkozik, nem tekinthetünk el a teljesség érdekében más vízellátási módok érintőleges tárgyalásától, melyek a második világháborút követő években is még a lakosság jelentős hányadának szükségletét fedezték. Nyugat-Európában a városok közműves vízellátása a 18. század végén, a 19. század első felében kezdődött az iparosodással párhuzamosan, Magyarországon ez a folyamat a 19. század második felében, inkább annak a végén indult meg. Korábban csak egyes felvidéki és erdélyi bányász településen volt forrásvizet gravitációs úton hasznosító vízellátás. 1800-ban a Besztercebánya melletti Zólyomfaluban épült az első, viszonylag korszerűnek tekintett vízvezeték, majd 1817- ben terv készült a nagyváradi vízműről.47 1848-ban Újbányán 5 km-es csőhálózattal építettek városi vízmüvet. Ezt 1853-ban a libicei követte. Már 1862-ben volt Szegeden kisebb vízvezeték, mely szüretien Tisza-vizet szállított a hálózatba. A főváros közműves vízellátása A svábhegyi források vizének a budai várba való vezetését, mely a középkorban épült meg és a török megszállás megszűnése, Buda visszafoglalása után, a 18. században épült újjá - ugyan közcélú vízvezetéknek tekinthetjük, mégis a város első vízmüvét 1856. január 16-án helyezték üzembe. Ez a Clark Adám tervezte dunai gőzüzemű vízmű szűrt Duna-vizet szolgáltatott. Ugyancsak szűrt Duna-vízzel biztosította nemcsak a Várpalota, hanem az egész vár-negyed vízellátását az Ybl Miklós által tervezett, a mai Várkert Kioszkban elhelyezett vízmű amely 1877-ben kezdte meg működését. A díszes torony a kémény elrejtését szolgálta Pest városa vízmüvével, majd a három város Buda, Pest és Óbuda egyesítésével 1872-ben létrejött Budapest főváros intézményes közüzemű vízellátásának kialakításával, fejlesztésével számos kiadvány foglalkozik. Jelen történeti összeállítás - a kiadványok adatai alapján - részletek mellőzésével a vízmű kiépítésének lényegesebb eseményeit foglalja össze. A pesti vízmű kiépítésének gondolata már a 18. század végén, majd 1840-ben merült fel. Határozott formában azonban csak 1856-ban készült vázlatos terv és költségvetés az akkor 130.000 főnyi lakosság mesterségesen szűrt Duna- vízzel való ellátására. A Ludwig Förster bécsi egyetemi tanár, az osztrák Mérnök Egyesület elnöke által készített terv nem épült meg, mivel a Városi Tanács a költségeket túl magasnak ítélte. Förster elsőként fogalmazta meg, hogy a Duna vizét miként lehet felhasználni vezetékes vízellátás céljaira. (Dóka 1976.) A következő években több terv is készült a város vízellátására. Ezek egyike sem valósult meg, de elindítottak egy több évtizedes vitát arról, hogy a vízbeszerzés a természetes parti-szűrésű, vagy a mesterségesen szűrt Duna-vízből történjen-e. Figyelemre méltó Bürgermeister Antal kútmesternek, az egyik terv kidolgozójának emlékirataiban (1865.) tett megállapítása: "A Dunának kövecs rétegeiben tisztult jó vize mindenkor a leg49 A Lindley-féle szerződés a fővárosi vízvezeték kiépítéséről
