Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)

Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VI. A kultúrmérnöki hivatal feladatai

Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig gozták a falvak ivóvíz-ellátásának programját. Ebben számba véve a feladatokat tisztázták azt is, hogy a vízellá­tás rendezéséhez mennyi és milyen közkút építése szüksé­ges. A kormány az OKI kútépítési tervét elfogadva - 5 év­re elosztva - összesen 6 millió pengőt biztosított a kútépí­tési munkálatok elvégzésére. A nagyarányú program keretében elkészült víznyerő be­rendezések karbantartására a települések, mint tulajdono­sok vállaltak kötelezettséget, azonban ezt - hozzánemértés- ből fakadó alapvető hibák, stb. miatt - sajnos nem tudták teljesíteni, így a kutak hibáinak a kijavítása is legtöbbször az Intézetre hárult. A további bajok megelőzése érdekében az OKI vármegyei kútkarbantartási alapok létesítését kezdeményezte, s kút­karbantartó szakembereket kívánt felfogadtatni a várme­gyékkel, hogy azok gondoskodjanak az ivóvíz-kutakról. A tapasztalatok alapján a közkutak központi karbantartására, kútkarbantartási alap létesítésére szabályrendelet terveze­tet dolgoztak ki. Mindez azonban csepp volt a tengerben, mert az elmara­dás a nyugat-európai állapotoktól így is jelentős maradt. Egy 1936-os kimutatás szerint a hazai 22%-os ellátással szemben a német és francia lakosság 60-70%-a ivott veze­tékes vizet, míg Svájc, Olaszország Hollandia még ennél is jobban ellátottnak számított. Lászlóffy Woldemár jegyezte meg 1940-ben: "Városi és községi közületeink anyagi helyzete alig teszi lehető­vé a vízvezeték- és csatornaépítést, az Orsz. Közegészségügyi Intézet kútépítési tevékenysége, pedig megoldásnak nem, csak átmeneti jellegű első segítségnek tekinthető. Az a terve ugyan­is, hogy a községek lakossága 500 m-es sugarú körön belül jus­son kifogástalan vizű kúthoz - de mert a vízhordás már 100 m távolság esetén is rendkívül terhes, - a tervezett kutak megépí­tése sem fogja megszüntetni az ásott kutak fertőzött vizének használatát." Igazából a 200 méternél távolabbról való vízhordást nem is lehetett már az 1930-as években sem vízellátásnak tekinte­ni, mert így a víz beszerzése akkora fáradsággal járt, hogy a kelleténél is jobban takarékoskodtak vele, vagy inkább az udvarban található fertőzött ásott kút vizét használták. Az OKI szakemberei a hazai vízadó rétegekből fúrt kutak­kal kitermelt víz vastalanítására - elsősorban a vezetékes ellátás körében - vastalanító eljárást vezettek be. Kezelték a vascsövek belső felületét, illetve megfelelő anyaggal kitöl­tött vastalanítókat létesítettek, amelyeket szabadalmaztatva sikerrel alkalmaztak a vizek vastartalmának csökkentésére. Mindezek mellett feladatként tovább folytatták az ivóvizek higiénés vizsgálatát,41 a falusi ivóvízellátás javítását, a kút- adatoknak és a vizsgálati eredmények összegyűjtését (kút- kataszter), és újabb feladatként az ipari szennyvizek köz­egészségügyi szempontból való vizsgálatát. A világháború utolsó évei azonban erősen visszavetették a hazai vezetékes vízellátás, ill. az OKI Vízügyi Osztályá­nak tevékenységét is. Jellemző, hogy az 1945. évre terve­zett 106 kútépítés közül csak 2 közkútnak javítására volt anyagi fedezet. Minisztériumok és a vízellátás ügye 1935-1948 között: Bel­ügyminisztérium - Földművelésügyi Minisztérium - Ipar­ügyi Minisztérium A gazdasági világválság utolsó éveiben a vízellátás műsza­ki irányításában a Földművelésügyi és Belügyminisztéri­um biztosította a folytonosságot, mivel - mint említettük - a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium 1931. december 31-én megszűnt. 1935-ben az Iparügyi Minisztérium vette át a területen a műszaki irányítást. Hozzá tartoztak az ar­tézi kutak, az általános városi vagy községi vízvezetékek. A falusi vízellátással a Belügyminisztérium is foglalkozott, a körzeti vízvezetékek, pedig megmaradtak a kultúrmér­nöki hivatalok hatáskörében. Az Iparügyi Minisztérium 6254/1936. szám alatt értesítet­te a törvényhatóságokat, hogy artézi kútfúrásoknál, közsé­gi vagy városi vízvezetékeknél szaktanácsot, szakvéle­ményt ad. Ezzel sokan éltek, de a rossz gazdasági helyzet­ben az új irányítás ellenére az építkezések lassan haladtak. Az első években így a minisztérium elsősorban elméleti munkásságot fejtett ki: 46 Az ivóvízellátás közigazgatási feladatainak megosztása a külön­böző minisztériumok között az 1930-as évek második felében

Next

/
Thumbnails
Contents