Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)

Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXVIII. A vízmű üzemeltetők érdekképviselete

így ugyanilyen, vagy még sokkal rosszabb vízellátási viszonyok uralkodtak a 19. század első évtizedeiben.

5. Zsigmondy Vilmos és unokaöccse, Béla.

6. A második hódmezővásárhelyi kút fúrása 1884-ben fejeződött be. A 252,6 m mély artézi kút vízhozama a kezdeti időszakban napi 1002,6 m3 volt. A fúrólyukat teljes hosszában 150 mm átmérőjű borovi vörös fenyőcsővel bélelték.

7. Mind a városi, mind a vidéki vízellátásban fontos volt, hogy 1866 óta fúrtak artézi kutakat Magyarországon. Ezek engedélyezése 1913-ig nem tartozott a vízjogi törvény hatálya alá, bár - 58.943/1892. számú rendeletével -maga a Földművelésügyi Minisztérium is pártolta ezek létesítését.

8. Mivel az ország korábbi nyersanyagkészlete és forrásai döntően országhatáron kívülre kerültek, komoly erőfeszítéseket kellett tenni azok lehetséges és gyors pótlására. Ez a körülmény a geológus társadalom figyelmét az ország belső területére irányította, és a nyersanyaghiány minél hatékonyabb leküzdésére ösztönözte. Ezek közül is kiemelkednek a dunántúli (Nagylengyel stb.) és a tiszántúli (hajdúsági és dél-alföldi) szénhidrogén kutatások, amelyek minimális előkutatás mellett is eredményre vezettek. (Karácsonyi 1999.)

9. A professzor 1846/1847 évi előadásai alapján Pesten jelent meg a 990 oldalas "Előadások a Magyar Királyi Tudományos Egyetem Mérnöki Intézeténél a Vízmoztanból" c. jegyzet.

10. A 2005-ben 56 éves Miskolci Egyetem Bányamérnöki Karának elődjét, a Berg-Scola-t 1735. június 22-én hozta létre a bécsi udvari kamara Selmecbányán, a bányászati szakemberek 2 éves iskolarendszerű oktatása érdekében.1762. október 22-én Mária Terézia jelenlétében megtartott udvari kamarai tanácskozáson az uralkodónő jóváhagyásával akadémiai szintű képzést rendeltetek el. 1780-ban a három évesre emelt képzés bevezetésével a magyar királynő határozattal hagyta jóvá az Academia Montanistica (Bányászati és Kohászati Akadémia) három professzor köré csoportosult szervezeti felépítését.

11. Pfeifer, pályájának kezdetén a Műegyetemen Wartha Vince mellett volt adjunktus, s ma is nevezetes az ipari vizek keménységének vizsgálatára vonatkozó közös módszerük.

12. Klimm egy közkúttal ellátott kistelepülési ember napi ivó- és tisztasági vízszükségletét 7-15, a nagyobb háziállatok hasonló igényét pedig 17-40 literre taksálta, attól függően, hogy az istálló tisztítása is vízzel történik-e. A nagyobb városokban már más mértékkel élt, itt a beépítettségtől függően 35-100 liter között számította a lakosok napi vízfejadagját.

13. Forbáth Imre (szül. 1875) Darmstadtban a vízrendezés, vízellátás-csatornázás terén szerzett műszaki doktorátusát 1904/1905-ben honosítva, 1906-ban nyert a műegyetemen magántanári képesítést a városrendezés, a vízellátás és a csatornázás tárgykörére. Gyakorló mérnöki működését különböző német városokban kezdte, majd hazatérve, több külföldi és magyar város közművesítését vezette. így Bergen, Várna (1905), Ruszcsuk stb., majd itthon Székesfehérvár (1911) vízellátásával, ill. csatornázásával, a városi szennyvizek öntözéses hasznosításával (1906), Marosvásárhely csatornázásával (1913) foglalkozott, Újvidék vízvezeték és csatornázási tervét készítette el. Norvég, bolgár, német, román, jugoszláv pályázatokon nyert díjat.

14. Rohringer Sándor (szül. 1868) 1923-ban lett a Műegyetem Vízépítéstani Tanszékének vezetője. A vízellátás-csatornázás oktatásához fűződő nem csekély érdeme, hogy megalapította a vízépítési laboratóriumot, ahol a hallgatóság gyakorlati oktatása mellett az országos jelentőségű vízügyi műszaki feladatokat modellkísérletekkel segített megoldani.

15. Ld. Szlovák Jenő oki. gépészmérnök, ny. min. tanácsos felszólalását az 1938. évi Országos ív óvízellátási Nagygyűlésen! (Lászlóffy 1940)

16. Pirovits Aladár: Budapest csatornázása. Budapest, 1910.

17. Szitkey László összeáll.: Adatgyűjtemény lakótelepüléseink vízellátásáról. OVF, 1958.

18. Lászlóffy Woldemár: Ivóvízellátás és szennyvízelvezetés. In: A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede 1879-1935. Budapest, 1940. 199-200.p.

19. A miniszter 7207. sz. rendelete alapján a FM V. főosztálya keretében működő alosztályt Barcza Károly vezette.

20. Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1772-1918). Budapest, 1987. 277- 278. p. A közegészségügyi osztály 1890-ben hét vízvezetéki tervet vizsgált felül (Sopron, Pécs, Brassó, Nagyvárad, Rimaszombat, Eperjes, Herkulesfürdő).

21. Magyar Mérnök, és Építész-Egylet Közlönye, 1897.

22. A fejezet egyes részeinek megírásához felhasználtuk Schiefner Kálmán: Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) vízhigiénés tevékenysége az Intézet alapításától napjainkig c. kéziratát

23. Ez volt Magyarországon az első, kifejezetten vízvezetéki járvány. A Tettye-forrás felett az egyik ház ásott illemhelyéből szivárgott a tífuszfertőzés a kőboltozatos vízvezetékbe.

247