Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Városi vízművekhez kapcsolódó és kistérségi rendszerek A községek vezetékes vízzel való ellátása, a közműépítés intenzív fejlesztése az 1970-1990-es években a korábbinál gazdaságosabb módszerrel valósult meg. Az egyedi kis vízművek kiépítése helyett az üzemeltetés szempontjából is előnyösebb több települést összekapcsolt módon ellátó kistérségi vízművek épültek. E városok környezetében - ha arra lehetőség volt - a városi vízműhöz kapcsolódva, a rendszer továbbfejlesztésével valósultak meg, vagy egy- egy nagyobb kapacitású víz bázisból épült meg több település összekapcsolt, kistérségi vízellátó rendszere. Ezeknek a vízműveknek kialakítására elsősorban a Dunántúlon, az egymáshoz közeli falvakból kialakult település- szerkezet esetében volt lehetőség. így valósult meg Vas, Zala, Baranya, Somogy, Győr-Sopron megye községeinek teljes körű ellátottsága. Kistérségi vízművek épültek Bács, Borsod és Szabolcs megyékben, Heves megyében Eger vízmüvéhez kapcsolódva és Veszprém megye északi körzetében. Néhány kistérségi vízmű kiterjedését és a rendszerbe kapcsolt települések számát tekintve regionális rendszernek tekinthető. Nagykanizsa vízellátására 1972-től kiépített, a Mura partiszűrésű vizét felhasználó vízellátó rendszerhez és a városi vízműhöz 32 település vízműve csatlakozik. Zalaegerszeg vízműve látja el a környező 13 kisebb település körzeti vízellátó rendszerét. Lenti város vízmüvéhez kapcsolódó kistérségi vízmű további 17 kisebb-nagyobb település - köztük Lovászi és Rédics - vízellátását biztosítja. Zalában az előbbieken kívül még 35 kistérségi vízmű működik, melyek 2-7 település számára adnak ivóvizet a termelő kutakat hasznosító vízmű telepek, tározók, távvezetékek és a községi elosztóhálózatokon keresztül. Vas megye legnagyobb, már regionálisnak mondható rendszere Szombathely vízmüvéhez kapcsolódik, a megyeszékhelyen kívül 31 település - köztük az 1962-ben csatlakoztatott Kőszeg - vízellátását biztosítja. A rendszer vízbázisai: kutak, forrásfoglalás, galériás vízkivétel, talajvíz-dúsításos cső-kutak. A megye településeinek vízellátását - néhány egyedi község kivételével - kistérségi rendszerekkel oldották meg. A megyében kiépített 35 térségi vízmű közül a szombathelyit követően a Szentgotthárd körzetében működő a legnagyobb, melyhez 17 település tartozik. Sopron vízmüvéhez csatlakozva 7 környező település vízellátását építették ki. Ezek lényegében a városi vízmű részévé váltak. Önálló kistérségi vízműként épült meg és így is üzemel a Fertő menti térség 14 települését ellátó rendszer. Sopron város vízmüvével gerincvezetéken keresztül kapcsolódik. A régióban ezen kívül még 6 kistérségi vízmű épült, melyeket mélyfúrásü kutak táplálnak. A Kisalföld nyugati régiójában Csorna és Kapuvár vízmüve az 1960-as évek második felében épült meg. A városi vízművekhez kapcsolódva az 1980-as évek folyamán alakultak ki az üzembiztonság és a gazdaságos üzemeltetés céljából a kistérségi rendszerek. A Csorna-Kóny-Bősárkány kistérségi vízmű három víztermelő telepről 17 települést lát el ivóvízzel. Kapuvár vízmüvéhez kapcsolódóanaz 1980-as években kiépített kistérségi vízmű 7 település ellátását szolgálja. A térségben még további két kistérségi rendszer készült (Beled, Mihályi). Az 1970-80-as években építették meg a Jánossomorja és Dunakiliti vízbázisaiból táplált két kistérségi vízmüvet. Pannonhalma térség vízműve az 1970-as években létesült. A kistérségi vízmű eredetileg mélyfúrású kutakból látta el a rendszerhez csatlakozó községeket, majd az igények növekedését követően gerincvezetékek kiépítésével összeköttetést létesítettek Győr város vízmüvével. így az ellátás biztonságossá vált és további fejlesztésre nyílt lehetőség. A 14 települést ellátó kistérségi rendszert 2001-ben kapcsolták össze a Veszprém megyei, Észak-bakonyi kistérségi vízművel, melyet a fenyőfői karsztvíz kiemelésből származó vízre 1989-ben építettek ki, így lényegében Győrtől délre Bakonyszentlászlóig 25 települést ellátó kis regionális rendszer alakult ki. Az előbbieken kívül még további négy kistérségi vízmű valósult meg a Kisalföldön és a Szigetközben. A Kőszárhegyi Kistérségi Vízmű a Fejér megyei Polgárdi környezetében 8 település ellátását szolgálja és az 1960-as évek elején épült meg. A korábban karsztkútból való víztermelés napjainkban fúrt kutakból történik. Ugyancsak Fejér megyében létesült Balinka, Bodajk, Mór és a környező falvak bekapcsolásával a Mór Kistérségi Vízmű Rendszer, mely 10 település vízellátását több magassági zónában, átemelésekkel biztosítja. Az 1980-as években Somogy és Baranya megyékben számos kis lélekszámú község közös ellátása valósult meg néhány települést összekapcsoló kistérségi vízművel. Ez a módszer mind a beruházás, mind az üzemeltetés gazdaságosabb megvalósítását tette, illetve teszi lehetővé. Mohács város vízmüvéhez még 1969-ben Kölked, majd 1972-ben Lánycsók községek vízellátása kapcsolódott. A várostól északnyugatra fekvő távolabbi 10 település csatlakoztatása az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején történt meg. Jelenleg a városon kívül 12 település tartozik a kistérségi rendszerhez. Az országban legkorábban, az 1950-es évek végén épült Bács megye déli részén a Dávod-Csátalja Kistérségi Vízmű, mely a bővítések után 7 település vízellátását biztosítja. Bács megyében Kalocsa vízmüvéhez a város vízellátása céljából létesített Duna-parti vízbázishoz csatlakozva nagy kiterjedésű, 15 települést, ezen belül Kalocsa várost is magá226
