Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően és itt létesült összeköttetés az ÉDV dorogi regionális rendszerével, 2500 mVnap vízátvétellel. Megtörtént a belső pilisi települések (Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló) csatlakozó vezetékeinek kiépítése, továbbá a déli ág körvezetékké alakítása, az Ürömöt Solymárral összekötő vezetéken keresztül. A víztermelő kapacitás a Szentendre-papszigeti 3500 m3/nap hozamú csápos kút bekapcsolásával, a Szentendre déli vízmű bővítésével, az ott és a Leányfalu telepen végrehajtott rekonstrukciós munkákkal növekedett kb. 53 ezer m3/nap értékre. A rendszerben üzemelő vezetékek hossza 787 km, a tárolók térfogata összesen 23 ezer m3. Duna Bal-parti Regionális Rendszer Az 1960-as években a Vácon történt iparfejlesztés nemcsak a város, hanem a környező települések fejlődését is felgyorsította, így sürgetővé vált a vízellátás színvonalának emelése. A Dunai Cementmű ellátása 1963-ban üzembe helyezett- a város növekvő igényeit is szolgáló - verőcei vízmű volt az alapja a regionális ellátás kialakításának. A térség másik városa, Gödöllő az 1970-es évek elején ugyancsak gyors fejlődésnek indult. Az új lakótelepek újabb vízigényt jelentettek, melyeket a helyi bázisokból nem lehetett tartósan biztosítani. Egyértelművé vált, hogy a vízellátás csak a Duna menti víztermelő telepekről kiépített regionális rendszerrel oldható meg. A regionális főművek, állami, a települési művek helyi erőforrásokból lépcsőzetes fejlesztés keretében épültek. A kezdeti időszakban 1975-ig a Vác környéki települések bekapcsolására épültek vezetékek. A Bal parti Regionális Rendszer déli ágának építése 1976-ban, a 7000 m3/nap kapacitású Vác Déli Vízmű üzembe helyezésével kezdődött meg. 1980- ra készült el a Vác-Göd-Fót-Mogyoród-Gödöllő távvezeték medencékkel és átemelőkkel. Ugyancsak ebben az időszakban Gödön 20 db parti szűrésű kút épült és több kisebb települést kapcsoltak a regionális műhöz. Az északi részen, a Börzsöny térségében is távvezetékekkel, községek bekapcsolásával fejlesztették a rendszert. 1981- ben a Vác Déli Vízmű kútjait ki kellett kapcsolni a szolgáltatásból, mivel a környezetében lévő gyógyszergyár hulladéktárolója elszennyezte a kutak vizét. A vízpótlás érdekében a Fővárosi Vízművek Szentendre szigeti kútjaiból a Duna alatti - rendkívül gyorsan kiépített- távvezeték lefektetésével 25 ezer m3/nap mennyiség vehető át és továbbítható a regionális hálózatba. 1983-ban Nagymaroson 7 db cső-kúttal és csápos-kúttal újabb víztermelő telep, átemelő és 1000 m3-es medence épült. Az alrendszer Börzsönyligeten keresztüli kapcsolódása lehetővé tette a Nyugat-nógrádi Vízmű számára való 5000 m3/nap mennyiségű vízátadást a váci (Hermányi) medencéken keresztül. A regionális rendszer Gödöllő felé a Vác Déli Vízműtől induló északi ágát a Gödöllői 3000 m3-es medencéhez való csatlakozás kialakításával 1987-ben helyezték üzembe. Dunakeszi vízellátó rendszerét, a város vízmüvének átvétele után 1986-ban kapcsolták a regionális vízműhöz. Itt 1988- ban a Fővárosi Vízművel való kapcsolódás és a szükség szerinti víz átvétel érdekében épült összekötő vezeték. Az üzembiztonság és a gyorsan fejlődő Veresegyház ellátásának javítására a gödöllői déli és északi ág összekötését az 1990-es években építették ki átemelőkkel, medencékkel. 1998-ban megépült Nagymaros és Visegrád között a Duna medrében a közműalagút és benne az NA 300-as vezeték, mely megteremtette Visegrádnak a regionális rendszerhez való kapcsolódását, vízellátásának biztonságát. A regionális vízmű gödi kútjainál valósult meg - hazánkban egyedüliként - a Viredox vastalanítási eljárás. A rendszer szolgáltató kapacitása a fővárostól átvett mennyiséggel együtt kb. 98 ezer m3/nap, amellyel 41 települést látnak el összesen 2254 km hosszú hálózaton keresztül és a 110 db kb. 57 ezer m3 térfogatú tárolómedencék segítségével. Ipoly menti Regionális Rendszer A DMRV Rt. legkisebb, 10 település vízellátására szolgáló vízműve inkább kistérségi rendszernek tekinthető. A Börzsöny nyugati oldalán fekvő Ipoly térségi településekre az elmúlt három évtizedben a Dunakanyarban tapasztalt fejlődési dinamizmus nem volt jellemző. A kedvezőtlen gazdasági adottságok a közműves ellátás kialakulását is hátráltatták. A települések térségi vízellátásának megvalósítását a Bős- Nagymarosi vízlépcső tervezett megépítése segítette elő. A települések helyi kezdeményezéssel igyekeztek megoldani a lakosság egészséges vízzel való ellátását. Ez a törekvés azonban több esetben sem járt sikerrel. Az 1970-es évek közepén készült tanulmányban rögzítésre került, hogy az érintett községek közműves ivóvízellátása regionális mű kiépítésével valósítható meg. A községeket négy vízbázisból látják el, melyből három az Ipoly kavicsteraszára települt. Ezeket és a településeket távvezeték köti össze, melyből Márianosztra ellátására épült elágazó vezeték. A 3000 m3/nap kapacitású rendszer teljesen automatikus üzemben működik, a hálózat hossza 160 km, a 17 db tároló összes térfogata 3250 m3. Észak-Dunántúli Vízmű Rt. Komárom-Esztergom megyében az intenzív bányaművelés következtében a helyi kutak víztermelése az 1970-80-as években ellehetetlenült, az ellátás biztosítására kiépültek a nagy térségeket ellátó regionális vízművek. A térség három regionális vízellátó rendszerét: a Tatabányai Regionális 222
