Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXIII. A regionális vízellátó rendszerek kialakítása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően kűtból érkezik a víz és onnan a két regionális rendszer - melyek együttes kapacitása kb. 88 ezer m3/nap - továbbítja dél felé, a balatoni, illetve észak felé Ajka térségébe. A bányászati tevékenység megszüntetése után, 1998-tól a Nyirádi vízbázis kizárólag a nagy kiterjedésű térségek ellátását szolgálja a regionális rendszereken keresztül, azokkal elválaszthatatlan egységet alkot. A regionális rendszer a nyirádi karszt kutakból az első kiépítési lépcsőben, NA 600 és NA 500 gerincvezetékekkel Tapolca érintésével Keszthely-Hévízig épült meg - Balatonedericsnél Badacsonyig készült NA 300-as leágazással - majd a déli parton Balatonszemesig folytatódott. A későbbi években a Nyirád-Tapolca NA 600-as fővezeték mellé, üjabb NA 600-as vezetéket fektettek és Tapolcától Révfülöp irányába kiépült az NA 500-as regionális fővezeték, mely javította az északi part ellátását. Természetesen a regionális fővezetékekhez csatlakozva megépültek az egyes településeket ellátó vezetékek is. A regionális rendszerhez csatlakoztatták a meglévő helyi víztermelő telepeket. A keszthelyi regionális fővezeték mentén lévő forrásokat (Erzsébet, János, Vonyarci források), a Keszthelyi Vadaskerti Vízmüvet, a Hévízi dobogói karszt kutat, a badacsonyi, tapolcai, szigligeti, révfülöpi, szepezdi, zánkai kutakat, a révfülöpi és szepezdi felszíni csúcsvízműveket, a déli oldalon a fonyódi, balatonboglári, balatonlellei kutakat, a balatonöszödi felszíni vízmüvet. A biztonságos ellátás érdekében több ezer m3 térfogatú tárolómedencék épültek Tapolca, Keszthely, Badacsony, Balatonszepezd, Balatonberény, Fonyód és Balatonboglár térségében. A nyári csúcsigény kielégítése céljából épült meg és került üzembe helyezésre Fonyódon a modern tisztítási technológiával működő 15 ezer m3/nap kapacitású felszíni vízmű 1985-ben. A Fonyód-Kaposvár távvezetéket 1980-ban helyezték üzembe, a város ellátása azonban 1998. júliusában megszűnt a távvezetékről. A térség vízellátása és a regionális szolgáltatás biztonságának érdekében készült el a vízbázisok gazdaságilag optimális hasznosítása céljából az 1990-es évek során a működést ellenőrző és szabályozó telekommunikációs rendszer. Délkelet-balatoni Regionális Rendszer A regionális rendszer ellátási körzete a Balaton déli partján a Balatonkenese és Balatonszárszó közötti települések (nagy részük szinte összeépült) és a parttól távolabbi kisebb települések. A regionális rendszer vízbázisai nagyrészt felszíni vízművek, részben pedig rétegvízre települő mélyfúrású kutak. A térség vízellátását döntő mértékben (kb 90 %) a Balaton vízét hasznosító felszíni vízművek szolgálják, helyük: Balatonszéplak, Siófok, Balatonkenese, Balatonöszöd és Balatonföldvár. Ezek közül a balatonkenesei és a balatonöszödi vízmű csak nyári csúcs vízműként van kiépítve, a balatonföldvári 1995. óta a siófoki pedig 2003-óta nem üzemel. A regionális rendszer kiépítése a legnagyobb vízigényű térségben, Siófokon és a város környezetében indult meg 1969-ben. Nagyobb keresztmetszetű vezetékek épültek Siófok és Zamárdi között, üzembe helyezték az 500 m3-es széplaki víztornyot, majd 1973-ban a széplaki felszíni vízmüvet,176 melynek akkori kapacitása 12,5 ezer m3/nap volt. Az 1980-as évek második felében végrehajtott intenzi- fikálás, átalakítás után a teljesítmény 22,5 ezer m3/nap-re növekedett. A széplaki vízműtől nyugati irányban Balatonföldvárig, keleti irányban Balatonkeneséig épültek (NA 500; NA 400; NA 300) gerincvezetékek. Sor került a régi siófoki felszíni vízmű rekonstrukciójára, kapacitásának 8 ezer m'/nap-re való növelésére. Több nagy, ezer, illetve kétezer m3-es tárolómedence épült az 1970-1980- as években Zamárdiban, Szabadiban, Balatonakarattyán, Balatonvilágoson. A rendszer maghatározó rendeltetésű 2 x 5 ezer m3-es medencéje Balatonkilitiben épült meg az 1980- as évtized második felében. Ugyanebben az időszakban helyezték üzembe a 10 ezer m3/nap kapacitású balatonkenesei felszíni vízmüvet, mely a rendszer addig a csúcsfogyasztások idején időszakosan nyomáshiányos keleti részén stabilizálta a vízellátást. Az elmúlt évek meghatározó fejlesztése a Balatonöszödi Felszíni Vízmű rekonstruciója 2002-ben, melynek során az országban elsőként került alkalmazásra membrán technológiájú víztisztító berendezés. Az 1990-es években lényegében befejeződött a regionális 215
