Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XXI. Falvak vízellátása
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően közepétől már egy megyében sem épült "spontán" községi vízmű, hanem csak azokban a községekben, ahol arra a legnagyobb szükség volt, természetesen csak akkor, ha a helyi tanács, illetve az érdekelt lakosság a helyi anyagi erőket e célra kész volt "mozgósítani". A falusi ivóvízellátás fejlesztésének az 1960-1975. közötti másfél évtizedre vonatkozó elemzésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni a lakosság közkutas ivóvízellátásának értékelését sem. A közkútépítési program eredményeként 1962-ben a belterületi közkutak száma összesen: 17.258-ra növekedett. 1970. év végéig azonban az ivóvíz-minőségű vizet adó közkutak száma közel 43%-kal csökkent. Falvak ivóvízellátása 80 évvel ezelőtt Miután a felszíni szennyeződésektől védett vízadó rétegekre telepített fúrt kutak kerültek előtérbe, az ásott közkutak száma 8 év alatt 12.479-ről 5904-re csökkent. Az ásott közkutak kizárólag olyan területeken maradtak meg, ahol a fúrt kutas vízbeszerzésre nem volt lehetőség. Mindezek ellenére a közkutas megoldás jelentőségét bizonyítja, hogy az 1970. év végén 1872 községben még a közkutas vízellátás volt a jellemző. Azonban a halaszthatatlan tennivalókra hívta fel elsősorban az illetékes tanácsi szervek figyelmét az a tény, hogy 1975-ben a községekben élő belterületi lakosok közül több mint egy millió fő még mindig a magánkutak vízének használatára volt utalva, és mintegy 500 község nem rendelkezett egyetlen jó vizet adó közkúttal sem! A községek vízellátási helyzetének pontos meghatározására az 1970-es évek végén az Országos Vízügyi Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium - a területi vízügyi, közegészségügyi és tanácsi szervek bevonásával - részletes felmérést végzett. A felmérés szerint 1980. év végén az ország 3088 községének közel 50%-át - 1457 települést közüzemi vagy egyéb vízműről láttak el. A községi vízművek napi kapacitása 1980. végén mintegy 220 ezer mM tett ki, az ellátott lakosság átlagos napi vízfogyasztása tehát kereken 80 1/fő/ érték volt. A vezetékes vízellátással nem rendelkező 1631 település helyzete már messze nem volt ilyen kedvező. Az 1631 település közül csak 691 helyen volt a közegészségügyi szervek által megfelelőnek minősített vizet adó fúrt vagy ásott közkút, 940 helyen viszont a talajvízre telepített ásott köz- és magánkutak vize nem elégítette ki a közegészségügyi előírásokat, sőt a víz minőségének további romlása volt várható. A közkutas vízellátás problémái az ország területén nem egyenletesen jelentkeztek. Az alföldi megyékben (Szolnok-, Bács-Kiskun,- Békés-, Csongrád- és Hajdú-Bihar megyékben) 1980. év végéig - gyakorlatilag Szabolcs-Szatmár megye kivételével - befejeződött a falvak vízművesítése. Legrosszabb volt a helyzet az aprófalvas településekkel rendelkező: Borsod-Abaúj-Zemplén-, Baranya-, Somogy-, Vas- és Zala megyékben, ahol 769 településen nem volt egyetlen megfelelő minőségű vizet adó közkút sem. Ugyancsak jelentős számú község csak egy megfelelő minőségű vizet adó közkúttal rendelkezett. A községek vízellátási helyzetére vonatkozó 1977. évi vizsgálatok eredményeinek értékelése után az Országos Vízügyi Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium közös jelentést és programjavaslatot terjesztett az Állami Tervbizottság elé. Az Állami Tervbizottság az előterjesztést - 1978 januárjában - elfogadta és határozatot hozott a végrehajtásra. Ennek értelmében: 161 "Az ellátatlan települések közül a legkritikusabb helyzetben levő, mintegy 150 település (I. ütem) vízellátását az ötödik ötéves tervidőszakban (1976-1980), a további veszélyeztetett települések (II. ütem) vízellátását a hatodik ötéves tervidőszakban (1981- 1985) kell megoldani. A program I. ütem végrehajtásának pénzügyi feltételeit a meglévő tanácsi és vízgazdálkodási keretek átcsoportosításával kell megteremteni. A program hatodik ötéves tervidőszaki (1981-1985) feladatait és annak költségeit a hatodik ötéves terv keretében, tanácsi fejlesztési alapból kell biztosítani. A program megvalósításával kapcsolatos anyagi-műszaki, szabályozási kérdések, valamint a szolgáltatási díjak rendezésére vo- iwtkozó intézkedéseket az érintett minisztériumok és országos hatáskörű szervek együttesen tegyék meg." Az 1970-es évek végén és az azt követő évtizedekben az előbbiekhez képest még fokozottabb fejlődés tapasztalható a falvak vízellátásában.162 A korábbi években még lassúbb ütemű fejlődést mutató Dunántúl megyéiben is intenzív vízmű építés indult el. Bizonyos mértékben változott a közműves vízellátás kiépítésének koncepciója is. A korábbi fal206